A mai kirándulásunk az Ikrekkel!

Még van pár óra a mai napból, így én is boldog húsvétot kívánok és jó pihenést mindenkinek aki olvassa ezt a blogot.
Ez a bejegyzés meglepi lesz, a lányom részére legalább is. :)
Ma mivel nem volt kedve a Papának locsolkodni menni, így, úgy döntöttünk, hogy elvisszük a gyerekeket a Dédikhez. Igaz, Lívia éjjel lázas volt, de hátha nem lázasodik be, amíg elmegyünk, de remélhetőleg azután sem lenne jó!
Felöltöztünk gyorsan, 15-20 perc, és már indulhattunk is a nagy útnak.
Livike is és Levi is, folyamatosan mondták, hogy mikor mehetek, mikor kell megállnom a lámpáknál. :) Reklamált a Lívia, hogy ejnye ez a csúnya autó itt előttünk, áll és nem tudunk menni Dédi mamához és már vár és bittosan sír! :) (Nem én tévesztettem, őt utánoztam! :))
Végre, kint a 442-számú főúton, haladunk Cibakháza felé. Minden lelassításnál megkérdezték, már megjöttünk? :) Még nem...de már nem olyan sok van...mondtam én, mire a Livike, hogy most már haladjunk Mama, mert, Dédi bittosan sír! :) Mondtam, nem sír, de előttünk autók vannak és szemből is jönnek folyamatosan, így nem tud a Mama haladni, mire Ő! Mert bénák? :)
Jökjük je őket útról..mondták kórusban...:) Lökjük le őket! Magyarul! :) Levi szebben beszél kicsit, de Livike sajnos nagyon nem.., de majd csak alakul reméljük!
Mondtam, hogy nem lehet lelökni senkit az útról, mert, akkor a rendőr bácsi megbüntet és akkor az nem lesz jó Mamának. (nekem) :) Akkor vigyázz Mama, mondták ismét kórusban! :) Csúnya rendőrbácsik...szégyelljék magukat, akkor ez volt a téma...szinte Cibakházáig, Tiszaföldvártól..:)
Végre, megérkeztünk! Dédi szinte már szalad elénk, pedig nagyon fájt a háta, még a balesetből.
Nagy volt az öröm! :) Levi a Papával mondott locsoló verset, amit közben az úton az autóban tanítottam, tanítottunk neki, nekik. Livi is megtanulta, hogy Ő is kapjon piros tojást!:)
Szépen el is mondták, és volt boldogság, mert, volt piros tojás! :) Pénz is , amiért haragszom, mert, így is kevés van a Dédinek, de adta, mert amióta nem tud bejárni hozzánk, nem vett nekik semmit és vegyünk mi. Hát, mit is tudtunk tenni...eltettük, majd veszünk rajta valamit. Ezután ebéd és játszás, öröm, majd bánat Dédi részéről, mert, jönni kellett el, még a másik Dédit is meg kell locsolni , és dél már ekkor elmúlt, hamarosan elalszanak.Útközben visszafelé Tiszaföldváron laknak a barátnőmék, és út mellett, házuk előtt mentünk volna el, de gondoltam egyet és megleptük az Évit, egy pár percre és a családot. :) Volt is nagy meglepi, nagy öröm, és szintén versike, nyuszi, piros tojás, és hát az a fránya pénz ismét! Mi nem pénzért mentünk locsolkodni, de mindegy! Vissza is akartuk adni, de nem lehetett bírni a vendéglátónkkal! :)
Ettünk, ittunk, az Évi alig fél éves gyönyörű bőr ülőgarnitúráján a gyerekek hancúroztak egy kicsit, de mire nagyon beindultak volna, öltözködés következett...főleg, hogy Livire már rájött a köhécselés roham és addig köhög, amíg meg nem hányatja magát...de most ezt megelőztem, azzal, hogy eltereltem a figyelmét a mosdóban...és szerencsére, elmaradt a hányás. :)
Álmosak voltak már egyre jobban, szó nélkül ugrottak az ülésükbe és irány már a másik Dédihez, de ott már nagyon rövidke kis időt voltunk, mert, Livike nagyon álmos volt és hogy menjünk már. Nem kellett kétszer mondania, öltöztünk és jöttünk is haza. Mondtam nekik, ha aludni akarnak, most máris tegyék, mert 25 perc és itthon vagyunk, azután meg a kocsiban kell velük ülni, amíg fel nem ébrednek. Szerencsére nem aludtak el, végig énekelték az utat, csúnya felhő menj el, süss fel nap és mindent amit tudnak, össze énekelték, egy sor ez, egy sor az! :)
Haza is értünk, szülőknek épségben átadtuk őket, majd átöltözés, és bilizés,Levinek fájt a hasa, kakilt is egy nagyot, Dédinél a piskóta vajas krémmel volt töltve és ugyan nem sokat evett, de valószínű, hogy attól. Orrszívás, altatás.
Én altattam, 1 perc nem volt és horkoltak. :) A mai napról én ennyit tudok, az ébredésnél már nem voltam ott és azóta sem, csak érdeklődtem telefonon! :)
Köszönöm a türelmet! :) Lehet, hogy túl részletesre sikerült..! :)
Üdvözlet minden kedves olvasónak. :)
Edit Mama....