Egy kis hétfői és keddi iromány... :)

Tegnap este nem jöttem már a géphez, de még telefonon sem néztem rá, hiszen a saját blogját nem igazán olvasgatja az ember, így tényleg meglepetésként ért, hogy Mama írt tegnap! Köszönjük szépen a részletes beszámolót, legalább ez is meg lett örökítve az utókornak.. :)) Kicsit legalább emeli a színvonalat, szerintem az a pár olvasó aki még erre jár néha, jobban szereti olvasni Te bejegyzéseidet, legalábbis a statisztikák azt mutatták legutóbb is... :))) Képek, albumok is jöhetnek... :))))) (ezt most Mamának írtam!:D)

Nos akkor nézzük a tegnapi nap folytatását:
A gyerekek 14:30 körül aludtak el, ahogy Mama is írta, Livike 15:30 körül már fent volt, köhögött, kicsit meg is hánytatta magát, vagy inkább a köhögéssel feljövő váladék... legalább kijön, csak mégsem így kellene. :( Nagy nehezen vissza aludt, láza nem volt, pedig nagyon piros volt minkét orcája, 18 óra körül is amikor mértem, akkor is csak 37,0 volt kereken, nem is ment már feljebb estére és éjjel sem szerencsére. A pirossága is elmúlt, a kedve is jó volt. Délután ahogy visszaaludt, 16 órakor Levike ébredt fel, Ő már nem aludt vissza, Mamát kereste, de hamar megnyugodott, hogy nincs itt. Olyankor, ha Ő altat, mindig keresik ébredésnél.. de gondolom ez természetes, azt keresik, akit utoljára láttak.
Sajnos a sok csokinyuszi, csokitojás folyton előkerült, de ma jól elpakoltam, megették az egész évnyi adagot tegnap, nem lehetett elvenni, mert akkor kitört a hiszti. :( Egy jódarabig biztos nem kapnak csokit. :) Amúgyis, én jobb szeretem inkább a Kinder csokit, vagy valami minőségibb csokit adni, ha már  "muszáj", nem ezeket a bevonóból készült figurákat.. de már mindegy, lehet, hogy Ők szeretni fogják, csak épp nem szabad egyszerre mindet kibontogatni, bele enni, hanem fokozatosan kell majd megenni, beosztva több időre. Azt, hogy lehet, hogy szeretni fogják, arra írtam, hogy én pl egyáltalán nem szeretem, soha nem is ettem meg... A húsvéti nyuszik Mikulásig az ablakban voltak, a Mikulások meg Húsvétig.. :D

A délután hamar eltelt, Papa volt ideát, játék, tévézés, minden volt...
Majdnem 20 óra volt, mire fürdettünk, mindig úgy eltelik az idő. :( Azért még fürdés előtt eszükbe jutott, hogy tojást akarnak enni, de Ők pucolják meg.. Az szép volt! Livike fogta a játék kést és azzal pucolta a tojást, jól belevájva a sárgájába is, alig tudtam elvenni és rábeszélni, hogy inkább hadd pucoljam én, mert az apró tojáshéjak ha belemennek a belsejébe, akkor nem lehet megenni, fájni fog a hasa, menni kell a kórházba, stb. :) Olyan élvezettel pucolták egyébként, Levike is csinálta, Ő kézzel, de felénél feladta, magától ideadta és kérte, hogy segítsek... :) Most hirtelen nem tudom hogy volt, de egyikőjük csak a fehérjét ette, a másikuk pedig csak a sárgáját, majd kicseréltem a tányérokat és ismét volt kedvenc tojásrész.. :)))

Fürdés után Levikének eszébe nem volt aludni! Pörgött ezerrel! A sok csoki!!! :((( Olvastam már ilyet, hogy sok csokit, sütit, édességet összeevett egy kisgyerek és utána éjfélkor még nem aludt csak rohangált ezerrel. Na kb ez volt itt is, megfűszerezve Livike köhögéseivel, hányásaival... Levikének olyan jó kedve volt, hogy öröm volt nézni, csak épp az idő járt már 23 óra felé, és ugye közben készenlétben lenni Livikénél, nem volt valami jó dolog. :( Igazából csak köpött párat, majd addig köhögött - már direkt - míg jött is egy jó adag a tálba, utána Apa ült oda, de nem volt elég gyors, pedig én már hallottam a köhögésén Livikének, hogy jönni fog más is, a lényeg, hogy a lepedőjére ment egy kicsi, majd úgy tette elé Apa  tálat. Jó, lehet, hogy az sem jó megoldás, amit én csinálok, hogy köhint hármat és már tartom a tálat, talán azért is erőlködik, de épp azt akarom elkerülni, hogy a tálon kívül máshová menjen a dolog. :((  Szegénykém megijedt, hogy "jajj, odahánytam lepedőre, jujj-jujj" és már megint köhögött. Ez már kezdett az a nem jó fajta lenni, ami csak száraz köhögés volt, mint amikor menni kellett az ügyeletre... de szerencsére nem volt annyira vészes, abba tudta hagyni. Nyitottunk ablakot, pedig fürdés alatt is szellőztettem egy nagyot (amíg a kádban voltak és ágyaztam, addig), igazán nem sokat javult a helyzet akkor sem. Aludt volna, közben Levike rendületlenül énekelt és ugrándozott az ágyunkon, szaladgált a konyha és a szoba között... :D
Adtam Livikének Claritine szirupot, azt adatták akkor is, amikor az ügyeleten voltunk, a kúpot azért tartogatjuk - azt az egyet, ami még megvan a kettőből - vészhelyzetre.  A szirup szerintem nem nagyon tudott hatni, vagy nem mind, mert utoljára még az is kijött, kért egy kis teát, majd kakaót is, és el is aludt végre. Egyébként nagyon sok váladék jött, hiába volt orrszívás, fújja is, nem igazán jön semmi, valószínűleg lement a gyomrába és az távozott így. :(  Reméltem, hogy nem lesz éjjel láza, mert még mindig nem tudom, hogy a Claritinre lehet-e Nurofent adni... Nem lett láza, nyugodtan aludt, hajnalban jött csak a lábamhoz aludni. :) Levike végig közöttünk aludt, nem volt hajlandó a saját ágyában aludni, de örültem annak is, hogy egyáltalán végre valahol elaludt. :D

Félve vártam a reggelt, a bölcsi azon múlott, hogy Livike milyen állapotban lesz. Láza nem volt, kedve jó volt, köhécselt megint, köpött kettőt kb, de nem hányt. Még mindig félve, de elvittük bölcsibe Őket, ha lázas lesz úgyis hívnak, csak azért elég kellemetlen az ilyen eset. :(
Valami okozza ezeket a kiugró lázakat, ha még lesz ilyen, ki kell valahogy vizsgáltatni, mert aggasztó. :(
A köhögés-köpködés szerintem a váladék miatt van, köptetőt most az utóbbi megfázás alatt nem adtam, mert úgy gondoltam nem kell, hiszen felszakadó köhögés volt, de lehet, mégis kellett volna. :( Talán azért van most ez, hogy így ürül ki. :(

A bölcsibe menetel kapkodósra sikerült, Levike nem akart öltözni, Papa segített, Neki engedte...
Kocsival mentünk, Levike végig nézte Papát, ahogy elindul a kocsival, visszafordul, majd elfordul a kis utcában.. Majd beszaladtunk, átöltöztünk egy mukk nélkül, kezet mosni már nem akart, de nem sírt, nem mondta, hogy nem akar menni, semmi, csak vonakodott... Bemenni is így tudott csak, hogy háromszor elköszönt, puszi-pacsi, kapaszkodás, de semmi sírás, csak könyörgő nézés.. :((( Nem tudom mi volt ez most, egy szóval nem mondta még itthon sem, hogy nem akar menni! Livike simán, ahogy szokott, ment befelé. :) Levikének lehet, hogy most tűnt fel az elmúlt napok után, hogy megint vissza kell zökkenni a régi kerékvágásba, hogy már nincsenek itt Marciék, mert Őket viszont kereste reggel, pedig már tegnap sem voltak itt. Na majd meglátjuk, ez eddig is így volt amikor eljöttek nyáron akár több időre látogatóba.

Ennyi lenne hirtelen, jövök, amikor tudok, remélem ha nem jövök csak sokára, nem azért lesz, mert betegség miatt itthon kell maradni a gyerekeknek és ugye olyankor szinte nem is kerülök a gép elé. :(
Ez úgyis darab hét, jó lenne végig vinni!
A takarítást mindenesetre megcsináltam, Apa is segített, a felmosást vállalta, meg a nagy előszobai szőnyeg kirázását.. :)) Ha a gyerekek itthon vannak akkor maximum egy gyors porszívózást lehet beiktatni, de azt is nehezen...
Vasalni is kellene, rengeteg van még, pontosabban lesz, ha megszáradnak a pólók, fehér cuccok... de van még régebbi is, pedig tegnap is vasaltam, amíg nem jöttek haza Mamáék a gyerekekkel.
Ha nem szólnak, hogy mondjuk lázasan ébred Livike, akkor kb másfél óra még amíg mehetünk értük.. az hamar eltelik, de ez van. :)

Tényleg befejezem... majd jövök! :)