Egy nehéz nap...

... az éjszakája reméljük jobb lesz!

Az elmúlt éjjel minden rendben volt, Livike volt fent egyszer valamikor hajnalban, de kicsit beszéltem Hozzá és szépen vissza is aludt.
Következőleg már csak 7:30-kor ébredt. Kivettem, Levike kb 10 perc múlva kelt fel, nem siettünk, egyikőjüknek sem volt gyanús "szaga".

8:10-kor keltünk fel, készülődtünk, minden rendben volt. Egyikőjüknek sem volt széklete.
Telt az idő, Apa elindult 10:20 körül dolgozni, a gyerekekkel játszottunk, elvoltunk.
Levikének 10:40-kor megvolt az első még mindig nem jó széklete.
Játszottunk, már elég nyűgöskék voltak, de ittak teát és ették a ropit is.
Ja, reggel Livikének öltözéskor adtam egy darab ropit, hogy nyugton legyen, utána meg nem akarta enni a tápszert, csak kérte folyamatosan a ropikat. :) Végül evett valamennyit belőle, de a végén Levi ágyában találtam meg az üvegét. :)) Besegített a Fiú. :)

11:45 körül már kezdtem készíteni az ebédjüket, gondoltam ma megpróbáljuk a túrós tésztát. Sejtésem mondjuk volt, hogy Levike nem fogja enni...
Közben jött Mama, hogy menjünk ki levegőzni, öltözzünk.
Levikét Ő ki is vitte, én annyival később vittem Livikét, amíg öltöztünk.
Közben épp jött Papa, úgyhogy kocsikázni is kellett egy kicsit, mert Levike bekönyörögte magát, majd épp akkor értünk ki Livikével is, úgyhogy Ő is beült, mentek egy kört itt az utcában. Kiszállni persze nem akartak...
Sétálgattunk még egy kicsit, majd már nagyon ebédidő lett, álmosak is voltak...

12:30 körül jöttünk be, hamarosan meg is kezdtük az ebédeltetésnek nevezett procedúrát. A túróstészta egyikőjüknek sem kellett. Levike talán többet megevett Mamától, de ez kb két falatnyit jelentett.
Ekkor gondoltam, mi lenne, ha a bolognai szószból tennénk egy kicsit tésztára...
Utólag gondolva: nagyon rossz ötlet volt. De akkor ha fenntartásokkal is, de azt gondoltam jó, mert legalább esznek! Csak ugye Levike eddig sem bírta se a paradicsomot, se a hagymát, ebben pedig mindkettőből volt bőven, pedig nem sokat tettem a tésztára...
Ette is egy ideig, majd eltolta, sírni kezdett és fészkelődni, Mama mondta is, hogy készüljek tállal vagy valamivel, mert szerinte ki fogja hányni.
Nem hányta.
Órákkal később már azt gondoltuk, bárcsak kihányná...
Vagy valami legyen...
Csak sírt, nagyon szenvedett, fájt a gyomra... Fogta, belegörnyedt, semmi nem volt jó. :( Nem ment a szél se alul se felül...
Végül nem lett taccs, 14 óra körül volt egy szintén laza, de nagy adag széklet, ma ez a második és eddig az utolsó is.
Ha már itt tartunk, Livikének semmi nem volt ma! Se laza, se kemény....!
Ez sem jó, de annál talán jobb, mint mikor többszöri híg termés volt.

13 órakor megkezdődött az altatási kálváriánk.
Egyikőjük sem akart lefeküdni.
Levi ugye csak szenvedett, így Mama kivitte a levegőre, mert oda kívánkozott.
Livike mellé lefeküdtem a macira, 10 perc alatt majdnem el is aludt egy 5 perces hiszti után, de felkelt amikor Mamáék bejöttek.
Újabb kör visítás mindkét fél részéről.
Következőleg Levikét bevitte Mama magukhoz, hogy hátha majd ott elalszik, mert amúgy a fájdalmán túl szörnyű álmos is volt, attól is ordított...
Livikét megint sikerült nagy nehezen lenyugtatni, de még nem aludt, amikor Mama küldött egy SMS-t - direkt nem hívott! - hogy Levinek kellene a kutyusa. Anélkül nem lehet aludni! A kajája ott volt, a kutyát nem vitték... Ez 13:43-kor volt.
Livike erre felkelt, végigvisította azt az egy percet amíg bementem és visszaértem, majd sikerült majdnem odacsuknom a kezét az ajtóhoz, mert miért ne oda tenné ahogy kapaszkodott kifelé a kiságyból én meg jöttem be. És még én csodálkoztam, hogy nem nyílik ki az ajtó addig amíg szokott! Ekkor láttam, hogy Livike némán ordít, a keze pedig ott van. Te jó ég, ennek tuti eltörtem az ujjait, vagy mittudomén mi jutott eszembe. Nem nyomtam rá nagyon, de éreztem az "ellenállást"... :(((
Mutatta a drága, hogy jujj-jujj... na mondom ez kész... Kivettem, rajtam egy perc alatt megnyugodott, a keze sem fájt már újabb egy perc múlva, mert amikor mászott le rólam simán rátámaszkodott és meg sem szisszent, nem is látszik rajta semmi.. Szóval ezekszerint mégsem csuktam oda szerencsére, max picit megnyomhatta, vagy nem volt benne a résben az ujja... Brrr.... nem is akarok rágondolni, mert kiráz a hideg ha belegondolok.... :(((
Amúgy még délelőtt Livike úgy beleharapott Levike ujjába, hogy azt hittük Apával, hogy le fog esni az ujjperce..... Levike pedig ma megint csomót verekedett este... Gondol egyet és levág egy pofont Mamának, Livinek, vagy nekem.... Miért???
Nem verjük, hogy ezt lássa!
Visszatérve az altatásra... Livikét kivettem, majd próbáltam altatni, csináltam még kaját, de Ő inkább táncikált, jött-ment, majd a mi ágyunkra a macira feküdt én pedig mellé a földre... Talán elaludt volna, de nem biztos. 14:18-kor hívott Mama, hogy kellene pelus és törlőkendő is, mert Levike betojt... Mire végre elaludt volna! Nem is gondolta Mama, hogy Livi még mindig nem alszik...
Mondtam, hogy Livi sem alszik, úgyhogy inkább kijöttek.
Több telefon és SMS nem volt, úgyhogy pontos időket már nem nagyon tudok...
Hosszú volt a délután, az biztos. Főleg Mamának! Dél sem volt, már a gyerekekkel foglalkozott és ez így ment egészen este 8-ig, a fürdés végeztéig. Nem tudom én mit csináltam volna Levikével.... :(( Ha már Nála sem akart nyugodni, ott sem volt jó..! Livike azon balhézott a legtöbbet, hogy Ő is oda akart menni Mamához, én nem voltam elég. Na meg nagyon idegesítő volt azon túl, hogy Levikének nem tudtuk mi baja, vagy hogyan segíthetnénk Rajta, hogy Livike egyfolytában hisztizett, nyekergett, álmos volt, de nem aludt, bármit csináltam. :(
15:30 körül Papa is haza ért már, így Mama bevitte Levikét hozzá, jól elvolt Papa ölében, a gépen néztek videókat, de mászkálni meg semmihez nem volt kedve Levinek, csak úgy ült és elvolt, néha jöttek a gyomorgörcsök, de se szél, se hányás, semmi nem távozott. Megevett kb fél zsömlét, almát is, egy kis teát is ivott végre, mert kb egy decinyit ihatott meg előtte, délután pedig egyszerűen nem volt hajlandó inni sem! Már fontolóra vettük az orvos/kórház meglátogatását, de szerencsére nem került rá sor.
Én közben itt voltam Livikével, mert nem lehetett itthagyni, majd már 17 óra körül, amikor a Sesam street megy a Minimaxon, akkor be tudtam lógni kicsit megnézni mi a helyzet odaát, mert ezt a mesét nagyon szeretik mindketten. :) Ott is azt nézték. :D
Hamarosan kijöttünk, már jobb volt a kedve Levikének, járkált, szaladgált, vidám volt, de azért néha még elöjöttek a görcsös összegörnyedések, fájdalmak.

17:45 körül kaptak sonkát és sajtot csak úgy bent a szobában, a ropit is ették folyamatosan, a tea nehezen ment...
Elszaladtam a kisboltba is, de jöttem hamar.

Fürdésig már jobb volt a hangulat, akkor már annyira jól lett Levike, hogy elkezdte a verekedést, hát ez igazán szép hála volt Mamának a pátyolgatásért! :((
Már nem tudtuk mit kéne adni, így kaptak egy kis szénsavas narancslevet, hátha attól lesz legalább büfi, vállalva a kockázatot, hogy nem csak az lesz.
Kb egy decinyit bevágtak ketten, mert Livikének is kellett persze. :) Ízlett Nekik nagyon, bár ilyet azért szerintem nem lehet még inniuk.
19 óra után lett is Levikének büfi.... :) Épp alvósat játszottunk, hogy most ők fekszenek a párnán a földön és horkolnak. Ilyenkor a villanyt is le kell kapcsolni, sőt Levike még a tévéhez is odaszaladt és kikapcsolta, majd újra lefeküdt "aludni". :D
A kedvvel nem volt gond utána már. :)

19:35-kor kezdtük a fürdetést. Livikét ma végig én rendeztem le, bár az öltözésnél annyira hisztizett és ugrált, hogy kénytelen voltam az előtte már megígért popsira ütést megvalósítani, mert ez már sok volt amit művelt. Hisztiből!
Utána már hagyta, hogy felöltöztessem...
Levikét Mama fürdette, öltöztette, én ágyaztam, pakoltam.
20:05-körül végeztünk mindennel.
Szépen ettek az ágyaikban...

20:18-kor - azért tudom, mert már elkezdtem írni ezt a bejegyzést, az időpont pedig benne maradt a szerkesztőben:D - Levike erősen mondogatta, hogy kaka, kaka... Bementem, állt az ágyában. Persze kaka nem volt, megnéztem. Kapott még kaját, majd lefeküdtem vele a nagy ágyra. Megnéztük a filmet, majd kapcsolgattam a tévét, hogy találjak valami nézhetőt, ha már úgyis ott kell feküdnöm...
Felkészültem törölközővel, hogy ha esetleg taccs akar lenni, amennyire tudok az ijedtségtől, készenlétben legyek. Nem lett semmi, de csak 21:40 körül aludt el Levike, csak úgy hirtelen, hogy előtte még nézte a tévét, majd elfordult felém és már aludt is.
Azóta is alszik...
Livike még akkoriban felsírt, mert egy nagyon hosszút sikerült pukiznia, mondom ez nem semmi, hát szétszakad ez a csöpp lány... De utána aludt is tovább. Nem jött kaka se más. Remélem kibírja most már reggelig, és csak akkor kell tisztába tenni! Mivel ma egyáltalán nem volt széklete, reggelre nagyon esélyes.

Ez lett volna a mi nehéz napunk, Ilyen hisztisek párban még talán soha nem voltak, vagy csak már nem emlékszünk rá, sem Mama, sem én. Levikének a fájdalmain túl volt hiszti is, vagy fene tudja, de ez így együtt kettőjükkel nagyon elég volt mára.
Jó lenne, ha holnap már jobb lenne, mert bár híg széklet terén ma elég jól álltunk, a többi az nagyon nem hiányzott hozzá.
És most gondolkodhatok holnap ebédig, hogy mi a francot kellene Nekik adni ebédre, amit meg is esznek, meg is ehetnek a diéta miatt, jó is legyen és meg is tudom csinálni! :(

Holnap jövök valamikor.