A gyerekek jól viselték a várakozást, ami most nem is volt annyira sok, mint máskor. Bár 13:30 körül - az ebédidő... - kicsit kezdtek nyűglődni, de nem soká be is hívtak bennünket. :)
Azt hittem most nem fogják megvizsgálni a gyerekeket, ezért nem is vetkőztettük le Őket bodyra meg harisnyára mint máskor, akkor eleve úgy mentünk már be. Így most ott kellett a pulcsit és a nadrágot is levenni. :) Minden rendben volt. Megnézte a doktornő a neurológiai leletet is, kérdezte, hogy járunk-e tornára, mondtam, hogy voltunk még akkor amikor a vizsgálat volt, de a gyógytornász úgy látta, hogy nem szükséges járnunk és nem is adott otthonra se gyakorlatokat... Féltem, hogy mit szól, de semmi baj nem volt, mivel előtte már elmondtuk, hogy mindketten állnak, Levike már lépeget oldalra is kapaszkodva, Livike még nem, de áll Ő is... Mondta, hogy rendben van, tényleg nagyon beindultak mióta utoljára találkoztunk. :)
És hogy nem kell többet mennünk hozzá ellenőrzésre, hisz' akik ilyen ügyesen fejlődnek és már állnak is meg próbálkoznak a lépegetéssel, azok már visszafelé nem fognak fejlődni! :) (ha mégis látunk valami rendelleneset vagy túl nagy késést a fejlődésben, megvan a gyógytornász száma... de remélem nem fog kelleni)
Szóval most már csak a szemészetre kell járni, remélem, hogy oda se sokáig.. Legközelebb április 23-án megyünk, jó lenne, ha ott is utoljára járnánk. :)
Remélem egyéb betegség miatt sem kell orvosokat látni jóideig. :))
14 órakor már a kocsiban ültünk, a gyerekek is elég jól bírták, csak Papának volt egy kis dolga egy helyen ami útba esett, és ott eltelt fél óra aminek az utolsó 10 percég már igencsak nehezen viselték... Levike kezdett nyűglődni, persze Livike is csatlakozott szolidaritásból... melegük is volt, de levetkőztetni nem akartam Őket mert annyira viszont nem volt meleg a kocsiban. .. Adtam teát, meg énekeltem Nekik, próbáltam elterelni valahogy a figyelmüket, de csak akkor nyugodtak le, amikor végre elindultunk. :) Mondta is Papa, hogy miért nem indítottam be a kocsit, hogy járjon a motor.. Jahh.. hogy véletlen elinduljon. :) Bár be volt húzva a kézifék, de én akkor sem mernék hozzányúlni. :) Egyébként is Levinek a mozgásban levő autó hangja volt csak jó, mert ha pl piros lámpánál álltunk akkor egyből rázendített.. )
Mire hazaértünk, épp elaludtak mind a ketten, de még nem annyira mélyen, hogy le is tudjam vetkőztetni Őket anélkül, hogy felébrednének, így természetesen megint sírás lett a vége, de ez már a nagy álmosság miatt volt mert délelőtt sem aludtak csak kb fél órát...
Úgy gondoltam, hogy nem biztosan nem ennének most kanalas kaját, meg azt még fel is kellett javítani (zöldséges alap de se krumpli, se hús nem volt benne, utólag kellett bele tenni...) így csináltam tápszert, azzal elaludtak, de kb 5 percig tartott... :(
Elszaladtam a postára meg a boltba, addig Apa elkészítette a kajájukat, majd mikor visszajöttünk megetettük Őket. :)Csak jót tett, hogy legalább pihentek egy kicsit, mert elég jól ettek. :)
Ezután semmi alvás nem volt. Ma igazán nem vitték túlzásba. :( Egészen fürdésig ment a hiszti meg a nyekergés, már nem tudtam mit lehetne csinálni, hogy jobb legyen.
Mama megoldotta. Bejött. Mi pedig kimentünk. (átmentünk vacsorázni Papával, Mama azt mondta előtte evett meg majd utána is fog, marad a gyerekekkel...) Amíg nem voltunk itt semmi baj nem volt, jól eljátszogattak, hát ez érdekes. Akkor ezek szerint rám allergiásak a gyerekek.... :)
Miután újra mi kerültünk a látóterükbe már kezdték is a hisztit meg a sírást...
Gyorsan elkészítettem az esti tápszert, meg a fürdős cuccot és megfürdettem Őket egymás után... (Apa karja azért még annyira nem jött helyre, hogy biztonságosan tudjon fogni vele... Livike mondjuk okozott egy-két fájdalmas pillanatot délután, mert pl pont abba a karjába kapaszkodott belé, hogy felálljon, ami fájt. Hát, nem lehetett kellemes, az biztos.
20 óra óta alszanak, Levike már háromszor volt fent. Először még a film alatt ébredt visítva, akkor visszaaludt a kajájával. Utána 21:30 körül ébredt megint, akkor már elfogyott a kajája úgyhogy csináltam még egy kicsit, amit viszont nem volt hajlandó enni, talán azóta már eszi, mert az előbb is hallottam kicsit nyűglődni...
Ja a harmadik felébredés simogatással megoldódott. :)
Én is most úgy érzem, hogy el tudnék aludni, úgyhogy megyek is, azután majd meglátjuk, hogy a gyerekek hogy gondolják ezt. :)
Majdnem elfelejtettem - épp a címkéket kattintgattam ide a bejegyzés aljára - hogy ma mértem súlyt is reggel. Az adatok a következőek:
Levi: 8780 gramm, Livi: 8070 gramm volt.
Igazából, minél többet keresgélek a koraszülött témában, annál jobban rájövök, hogy a koraszülöttség miatt nem is kell annyira megijedni, mint azt sokan mondják, bár valamilyen módon sejtettem, hogy a média csinált ebből a témából is egy gnóm dolgot. Nemrég olvastam egy könyvet is, amiben egy doki nagyon sokat emlegeti a koraszülötteket, de nem igazán tér ki a magyarázatokra, mert a könyvében az egészségügyet szeretné inkább bemutatni, annak mai helyzetét és néhány megoldást is kínál. Nem is traktállak ezzel részletesebben, a lényeg az, hogy vannak benne igen jó tanácsok is. Már több blogot is átnéztem, ezzel kapcsolatosan és több egészséges babáról is írtak már. Nyilván senki sem fogja nagy dobra verni a hírt, ha esetleg beteg a gyereke, de engem ez így megnyugtat kissé, hogy nem találkoztam még ilyen bejegyzésekkel, csak alig néhánnyal és abban is teljesen elfogadta mindenki a gyerekeket. Különben a könyv ha érdekelne, amit olvastam, akkor ingyen letölthető 128 oldalas kis olvasmány. Nem tudom az egészségügy mennyire érdekel téged, bár gondolom most bőven kijutott nektek belőle. :)
VálaszTörléshttp://www.ingyenesenletolthetokonyvek.hu/konyvek/szuleszeti-zarojelentes-dr-berko-peter-2011
Kedves boros1124!
TörlésA koraszülöttség miatt valóban nem kell "annyira" megijedni - bár, hogy a média csinálna itt is bolhából elefántot, azt nem hiszem. Sajnos tény, hogy sok és egyre több hazánkban a koraszülött (jóval az európai átlag felett, vajon miért?). Erre szokták mondani, hogy persze a sok hátrányos helyzetű, roma szülő, aki nem figyel oda ... de ez itt nem állja meg a helyét. Az elmúlt 7 hónapban összesen 8 kórház (fővárosi és vidéki) PIC és PIC II osztályait belülről is megismerve állíthatom, hogy a kisebbség itt jórészt valóban kisebbség. Sok a lombik-program után idő előtt született iker, de sok az olyan kisbaba is, aki ideális korú anyák sok esetben nem is első gyermeke -- és senki nem tudja megmondani, hogy miért érkeztek ennyire sietve. Hogy mi lesz belőlük? Ez függ legalább annyira a hozott paraméterektől (méhen belüli fertőzés, átlagostól eltérő fejlődés, stb). mint attól, ki milyen szerencsével kerül jól vagy kevésbé jól felszerelt körülmények közé, hozzáértő orvosok felügyelete alá, milyen "koraszülötteknél gyakran előforduló" problémák jönnek elő (buksi, pocak, szív...). Az egyenlet sok ismeretlenes és igazán csak akkor lehet biztosat mondani, ha valaki eljut végre oda, ahová Lívike és Levi szülei. Ez egy külön világ, aki nem volt benne az hála Istennek nem ismeri -- aki pedig épp benne van, az egyrészt annyira el van foglalva a saját helyzetének menedzselésével -- szakorvosok, terápiák, fejlesztések koordinálásával -- hogy se ideje, se energiája erről hosszasan értekezni, ha pedig valóban nagy a baj, akkor nem feltétlenül akarja a sorstársait negatív történetekkel terhelni, mert amiért nálunk baj van, azért még nem biztos, hogy másnál is lesz (és nem azért, mert szégyennek tekinti a nem 'tökéletes' gyermekét).
De ahogy a világban semmi, azért a kép ezen a területen sem rózsaszín. Egyfelől igazad van, a család és a környezet elfogadja ezeket a gyerekeket, másfelől viszont az is tény, hogy van olyan kórház (a keleti régióban), ahonnan a koraszülött osztályon ápolt gyerekek közel 40%-át nem viszik haza, vagyis jó eséllyel nevelőotthonba kerülnek, holott hatalmas szükségük lenne az egyéni gondoskodásra, szeretetre, az odafigyelő, szakértő fejlesztésre.