Az éjszaka jól telt, bár 4 óra körül Levi fent volt, de nem szóltam hozzá, így szépen visszafeküdt és elaludt. :)
5 órakor jelzett Apa telefonja, de arra szerencsére nem ébredtek fel.
Tudtunk még aludni 7:10-ig. :) Én kb 6 órakor aludtam vissza, de ez már az én dolgom. :)
8 órára kész voltam mindennel, persze egyedül lassabban ment minden, mint amikor ketten csináljuk, de rendben megoldottam. Nem félek én semmitől a gyerekekkel kapcsolatban, kivéve az etetéseket.
10 óra után nem sokkal Mamával megtízóraiztattuk Őket, utána pedig mehettek is ki a jó melegbe a babakocsiba. Most már nem a teraszon voltak, mert itt kb megsültek volna, hanem arrébb tettük a kocsit ahol jobban jár a levegő és kicsit árnyék is volt. Livike aludt délig, Levike még ráhúzott kb 10 percet, de felébredt Ő is, úgyhogy most már bent játszanak a szobában. Szerintem Levi most meghallotta - a rádión keresztül is - hogy itt írok, mert itt hallom a rácsnál a hangját. Direkt nem mentem be, hogy ne vegyenek észre. :)
Az ebédjük zöldséges keverék lesz, lassan összerakom és bemelegítem, legyen készen, hogy már csak enni kelljen ha már úgy látom, hogy nem bírják tovább. :)
Olyan furcsa volt amikor még csak Livi volt idebent, hogy egyedül volt... :) De ez máskor is így van, bármelyikőjük van egyedül mert a másik alszik vagy Mamával van. Ilyen lehet egy gyerekkel az élet. :) Azért így legalább nem unatkoznak, egy darabig legalábbis szépen el tudnak egymással lenni, míg ha csak egy gyerek lenne, azzal biztos állandóan ott kellene lenni, hogy ne unatkozzon. Vagy nem tudom. Nem volt még egy gyerekem. :) Az egy gyerekeseknek annyiból talán könnyebb, hogy jobban el tudnak menni ide-oda... Egy gyerekre egy felnőtt elég, a babakocsi is könnyebb, beférnek mindenhova, szóval ezért valószínűleg jobb nekik. Én már itt az udvaron is alig tudom a babakocsit irányítani, olyan nehéz, ha benne van mindkét gyerek. Vagy én vagyok gyenge, inkább ez a variáció az igaz, meg az is, hogy félek velük elindulni egyedül. Nem csak a súly miatt, hanem attól tartok, hogy épp akkor jönne rájuk a hiszti vagy a sírás, vagy valami és nem tudnám megoldani a helyzetet az utcán vagy akár a boltban.
Tegnap a Sparban volt egy anyuka egy kb a mieinkkel egyidős, és egy 4 éves forma kislánnyal. A kicsi jól elüldögélt a bevásárló kocsiban, a nagyobb meg benne állt, egyfolytában beszélt, kérdezgetett, a kicsi meg le akarta pakolni az egész pénztárnál lévő rágógumis polcot meg az apróságokat. :) De mégis elboldogult velük az anyjuk. Ha nagyobbak lesznek és mennek a saját lábukon, akkor se biztos, hogy el merek egyedül indulni Velük, de mégis muszáj lesz, mert örökké nem élhetnek csak itt az udvaron, és csak akkor látnak "világot" ha orvoshoz megyünk, vagy ha mamáékkal kocsival megyünk valahova.....
Persze most jöhet az, hogy és mi lenne, ha egyedül vagyis külön élnénk? Ha kezdettől fogva csak magamra lettem volna utalva, nem lenne itt Mama, és csak Apa lenne segítségnek, ha épp itthon van, amiben pedig nincs semmi rendszeresség...?
Akkor valószínűleg most sem félnék, nem nyávognék, hanem szépen tenném a dolgom, mert beleszoktam volna, ez lenne a természetes.
Nna... kellőképpen kinyavalyogtam magam, megyek és csinálom a kajájukat meg rendbeteszem őket, inkább nem várom meg a nyűglődést, hanem megetetem Őket amíg jó kedvük van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)