2015. július 17-én elérkezett az utolsó nap az oviban. Mivel két turnusban zárnak be az óvodák nyáron 4-4 hétre, most különösen jól jött, hogy a második ütembe kerültünk, így amíg lehetett járhattak. Szerették az ovit. Az igazat megvallva én is. Amikor utoljára jártam az öltözőben - egyedül - magamban elbúcsúztam mindentől, szomorú voltam, hogy vége, hogy ennyi volt, féltem az újtól, de szerintem ez mással is így van, a megszokottat, a biztosat nehezen adja fel az ember az ismeretlenért... Na mindegy, ezt persze a gyerekek nem látták, nem tudták, hogy bennem mi zajlik. Azóta többször találkoztunk az óvó nénikkel, hiszen - ha úgy akarjuk - minden nap elmegyünk az ovi mellett.. Bár egyelőre ha rajtam múlik nem arra megyünk, vagy csak ritkán, nehogy a végén még "honvágyuk" legyen a gyerekeknek. :) Pár szóra mindig odajönnek az óvó nénik, dadusok, régi ovis társak beszélgetni a kerítéshez, de volt, hogy egy ölelésre be is szaladtak a mieink a kapun.. :)) A Pet palackokat továbbra is oda hordjuk, mivel közel van, az iskolába csak akkor tudjuk elvinni, ha épp Mama vagy Papa megy értük kocsival, azt pedig előre sosem tudjuk, mikor lesz legközelebb.
Nna... szóval ovi lezárva, ott tartottam, hogy szünet. Természetesen a gyerekeknek sem maradt el a nyaralás, idén még Mamáékkal mentek, de jövőre szerintem már velünk fognak nyaralni, feltéve, hogy lesz pénzünk normális szállásra, de legalább egy kiépített kempingre.. A Tisza partra vadkempingbe továbbra sem vinném Őket... Na meg a legfőbb dolog, hogy hátha addigra már tudnak velünk is viselkedni, mármint normálisan.. :) Mégiscsak "nagy" iskolások lesznek addigra, túl az első osztályon! :) (Majd írom az iskolakezdést is, de annak külön posztot szánok.)
A gyerekek nyaralása hirtelen ötletből jött, azt tudni kell, hogy régen is és most is Mamáék úgy mennek nyaralni, hogy jó esetben egyik nap eldöntik, hogy másnap mennek, de most pl délelőtt 11-kor döntötték el, hogy még aznap indulnak Bogácsra. Nincs előre tervezett út, lefoglalt szállás, semmi.. :) Bogács egy kis falu, vagyis talán már község a Bükkben, a termálvizet kihasználva mára jelentős fürdőtelepüléssé nőtte ki magát. Én 10-12 éves koromban voltam ott először, ebből következik, hogy visszatérő vendégek voltunk a családdal, 25-26 évesen már egyedül is töltöttem ott napokat, utoljára közel 3 hetet sikerült, ez 2006-ban volt... Ott ismertem meg páromat, gyermekeim apját is. :) (Szakácsként dolgozott az egyik étteremben.)
Egyszer majd ezt is leírom, de nem most, mert akkor sosem érek a végére a nyárnak.. :D
Szóval Bogács. Eredetileg Mamáék ketten mentek volna, de a gyerekek nagyon szerettek volna menni, no meg Papa is nagyon szerette volna, ha mennek... :) Mama sem volt ellene, csak tudta előre, hogy sok pihenése nem lesz így, ha a gyerekek is mennek. Végülis jobb volt, mint hitte, mert jók voltak a gyerekek, mi más is lett volna, hiszen nem velünk voltak! :) Élvezték a fürdést, pancsolást, jó idő volt, többnyire szót is fogadtak.... Nekem elég fura volt itthon, mert ilyen még nem volt, hogy ennyi időre úgy legyek a gyerekek nélkül, hogy itthon vagyok.
Az augusztus további része az iskolára készüléssel telt, vásárlás, ráhangolódás, stb.. Várták már nagyon, hogy milyen lesz! :)
Mamának is izgalmas volt az augusztus, főleg a vége, ugyanis 20-án utaztak Argentínába Mar Del Plátára. Idén ott rendezték meg a 20. Szervátültetettek Világjátékát. Írtam korábban, hogy bár nehezen, de sikerült kijutnia Mamának, anyagi okokból most elég kevesen utazhattak.... 31 sportoló kapott esélyt, hogy bizonyítson, amit meg is tettek! Világszinten a 4. helyen végeztek az országok között, 41 arany, 23-23 ezüst és bronzérem került a mieink nyakába. :) Mama bowlingban versenyzett (ezzel szerintem nem mondtam újat:) ) egyéni és vegyes páros versenyeken indulhatott, női párja idén nem volt... Egyéniben Aranyérmet szerzett korosztályában, ezzel megvédte a két évvel ezelőtt Durban-ben szerzett világbajnoki címét! :)) Vegyes párosban 7.-ek lettek a 21 indulóból.
Szerencsére most jobb volt az információ áramlás, mint két éve, ez alatt a pár nap alatt azt hiszem nagyon sokan a facebookon lógtunk, hogy le ne maradjunk semmiről. Mindenki figyelemmel kísérte a többiek versenyét is, kint szurkolni jártak egymásnak, mi itthon pedig vártuk a híreket, néztük amit lehetett, némely versenyt közvetített egy argentín tévé is. Voltak vicces kommentáradatok egy-egy közvetítés alatt a facebook csoportban, ugyanis a spanyol nyelv valahogy senkinek nem volt erőssége, néha azt sem tudtuk mi történik pl a pingpong versenyeken. :)
Az utazás nagyon hosszú volt, 25 óra.. két repülő és egy 9 órás busz út után értek oda (és vissza is)
Két év múlva kicsit közelebb, Spanyolországban lesznek a világjátékok, reméljük azon is ott lehet az én Anyukám!
Egyelőre ennyi, hamarosan írom az iskolás bejegyzést is, bár közzétenni úgyis egyszerre fogom mind a három irományomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)