Kedd délutántól történtek

Kedd délután/este volt az utolsó bejegyzésem.
Igazából minden a régi, minden zajlik ugyan úgy, mint eddig.
Továbbra sem tudok rájuk panaszkodni, néha kicsit beindulnak, de az belefér a gyermeki életbe! :)
Tegnap, kedden, Ovi után egyenesen mentünk úszás oktatásra, mert eddig amióta a szülők nyaralnak, még nem voltunk. Vártuk, hogy a szél ne fújjon már, mert azt mondja a Levi, hogy Ő akkor fázik.
A szél sajnos nem állt el tegnap sem, de csak elmentünk, mert amit eddig tanultak, azt is elfelejtik.
Megérkeztünk az uszodába, az oktató Tibi bácsi, Líviát azonnal be is vitte a mélyvízbe, hogy próbáljon ki valamit. Kapott úszó mandzsettát és bele a vízbe. Tibi bácsi, egy hosszú bot segítségével terelgette és ha elfáradt abban megkapaszkodhatott, vagy húzta kicsit. Livike nagyon ügyesen úszta a távokat, egymás után többször is. Levit is próbálta hívni, de Ő nem ment. Félt. Beküldte a kismedencébe, hogy addig gyakorolja a feladatot amit legutóbb is gyakorolt. Deszkával a víz alatt úszni. Én először voltam velük, így nem tudtam, hogy mi a feladat, csak azt láttam, hogy a Levi nem igazán ténykedik, csak már lila a szája, annyira fázik. Kérdezem tőle, hogy nincs feladatod? Mondta, hogy valamit mondott a Tibi bácsi, de nem értette, és arra meg már nem emlékszik, hogy utoljára mit gyakoroltak. Kihívtam a vízből, remegett a fázástól. Megtörölközött, bebugyoláltam és a napon megszáradt gyorsan. Épp, hogy kicsit felmelegítette a nap, amikor megjöttek a nagymedencés úszók, és sorakozó volt a vízben. Azonnal ugrott is be és akkor már mondta neki a Tibi bácsi, hogy mit kell csinálnia. Nagyon ügyesen végzi a feladatokat, és ekkor tudtam meg, hogy mit is kellett volna gyakorolnia. :) Minden feladat sor után kinézett a vízből, hogy mi a reakcióm, és hát mindig megtapsoltam és lájkoltam! :) Ettől mindig erőt kapott és , hogy nekem bizonyítson nagyon dolgozott.
Deszka nélkül is kellett úsznia, de fél, és nem sokat mert. Majd a vége felé már elég jól bejött és ügyesen megcsinálta amiket kért tőle az oktató, csak hamar elfárad. Dicsérte a Tibi bácsi, hogy nagyon benne lenne a kezébe-lábába a feladat, csak valamiért fél!
Livike közben nagyon ügyesen átúszta szinte már a tanmedencét, bár karúszóval, majd a végén már anélkül is. Kapott az utolsó 15 percben Levi is karúszót, és akkor kicsit már bátrabb volt.
Líviát még kérte az oktató, hogy menjen át a nagymedencébe, és még gyakoroljon pár kört.
Élvezte a Livi, és ügyesen úszott is. Néha persze kellett még egy kis segítség és persze a karúszó még rajta volt. De Ő már ráérzett a technikájára a dolgoknak. Levi még nem biztos, hogy teljesen, mert akkor nem félne.
Úszás oktatás után jöttünk haza és láttuk, hogy nagyon lent van a Tisza vízállása, mert, hogy a Tisza-hídon jöttünk át.
Van egy stégünk a Tiszán és ahogy a vízállása csökken, vagy növekszik, mindig utána kell állítani a kötelet. Így tegnap is ez ezért mentünk le. Meglepetésünkre találkoztunk a gyerekek apjával, aki épp bevásárolni volt egy üzletben, mert aki szokott nekik, nem ment. Így csónakba ült és a stégnél kikötött, majd bement az egyik üzletbe, ami nem volt közel gyalog. Nagyon csodálkoztunk rajta, hogy miért nem szóltak, hogy vigyük be a boltba, de Ők tudják, nem szólunk bele.
Így együtt leengedték a stéget, még épp időben érkeztünk, így legalább tudott segíteni a Papának.
A gyerekek nagyon örültek az Apjukkal való találkozásnak, főleg Livike. Ő Apás is és Anyás is. Vagy mikor hogy! :) Első alkalommal amikor hívott a lányom, oda hívtam volna a gyerekeket, hogy köszönjenek, szinte könyörögnöm kellett nekik, nagy nehezen pár szóra aodajöttek, de el is köszöntek gyorsan! Most már azért eltelt jó pár nap, és tegnap este amikor hívott a Lányunk, akkor már beszélgettek. Levi ugyan még nem akar majd otthon aludni, de Livike már unja a kényelmes földi franciaágyat. :) Sajnos együtt nem tudom őket altatni, össze-vissza rugdosnák álmukban egymást. Ezt a pár napot már ki kell bírnia, mondtam neki az este.
Szokásos esti teendők megvoltak, majd fekvés. Levi aludt el most előbb, kifáradt az úszáson.
Livike még 21:30-kor is nézte a Tv-t, amikor kértem, hogy kapcsolja át a szokásos csatornára.
Nagyon nem akarta még, pedig már néha akkorákat pislogott, hogy azt hittem, hogy be is alszik.:) 
Szól a Muzsika Tv halkan, és egyszer hallom, hogy szipog, majd már hüppög, és sír. Felugrok, mert ekkor már én is feküdtem, hogy mi a baja! Nem értettem, hogy mit mond, vagy ötször megkérdeztem, mire értettem a mondani valóját. A zeneszám ami épp akkor szólt, neki szomorú dalnak tűnt és azt hajtogatta, hogy nem akarja, hogy meghaljon a családja! Nagyon nem értettem, hogy ezt mire mondja, mire nagy nehezen kimondta, hogy ezt a számot nem szereti, mert olyan szomorú dal. Igazából nem szomorú, csak Ő nem értelmezte jól! Vagy kinek hogy! :)  Aki szokta esetleg nézni a Muzsika Tv-t, és benne a Magyar Rózsát aki az Édesanyjának énekel, az tudni fogja, hogy miről írok.
Szóval, elmagyaráztam neki, hogy itt nem halt meg senki, hanem a Rózsa az énekes Nő, megköszöni az Édesanyjának, hogy Őt felnevelte és hálát ad a jó Istennek, hogy ilyen sikeres Nő lehet, mert segítette őt az Édesanyja és kéri a jó Istent, hogy még sokáig éljen az Édesanyja! Vagy valami ilyesmi..! :)  Átad egy szál vörösrózsát és átöleli. Livike ezt úgy értelmezte az Ő kisagyával, hogy mivel az Anyuka fekete alapon valami mintás blúzban volt a felvételen, meghalt és a lánya azért szomorú. Miután elmagyaráztam neki, hogy nem halt meg senki, megnyugodott és azért még  rákérdezett, hogy ugye Anya nem fog meghalni! Megint csak nézek értetlenül és ekkor mondja, hogy Anya, annyiszor mondja, hogy Ő nem akar élni, és, hogy minek is él! Nagyon nehezen tudtam neki erre mit mondani, hiszen, ez tényleg így van!
Anya (lányom) abba nem gondol bele sosem amikor ideges, hogy ilyet kicsi gyerekek előtt nem szabad mondani, akár hogy is érez abban a pillanatban!!! 
Ezt megbeszélve kicsit még szomorkodott, majd elaludt.
Éjjel sokat felkiabált, zaklatott volt és sokat forgolódott.
Levi viszonylag csendben volt, de Ő is sokat forgolódott, csapkodott, de ez nem is lepett meg, mert az úszás után, gondolom, hogy álmában is ez történhetett, vagy ki tudja! :)
Legtöbbször bújt belém, és úgy aludt, de rövid ideig, majd pár perc múlva már egy másik pózban aludt....
Eltelt az éjszaka, viszonylag kevés alvással, de lassan már ezt is megszokom!
Reggel a szokásos dolgok, reggeli, majd ismét én vittem Őket Oviba és minden rendben volt.
Ovi után ha úgy alakul, ma ismét úszásoktatás lesz, majd ha lesz még időm beszámolok, hogy haladtak.
Sok nem lesz, mert holnap is pénteken is Pestre megyek, de majd valamikor a két út között megírom ha lesz valami fejlemény!

További szép napot kívánok!
Üdvözlettel: Edit Mama.