Helyzetjelentés

Először is boldog új évet kívánok minden kedves ide látogatónak így január közepén. :)
Mondhatom nagyjából rendben van minden, volt téli szünet, karácsony, szilveszter és újra ovi. Még csak január van de már olyanokat kérdeznek az óvónők, hogy tudjuk-e már melyik iskolába mennek a gyerekek? Pff... mert, már tudni kellene? Kérdeztem én. Mondták, hogy nem, de van aki már biztosan tudja, azt felírja. Hát jó, majd megnézünk párat, úgyis lesznek nyílt napok, bár elképzelésünk már van, ami természetesen nem a körzetes iskola. Az ovit mondjuk nem bántam meg, pedig ez volt az utolsó, ahova szerettem volna, hogy kerüljenek a gyerekek, de végül egész jó ez, kicsit már fáj, hogy itt kell hagynunk és jön az ismeretlen, az új, a nehéz, a messzi iskola. (még ha nem is lesz olyan messze, de ennél közelebb aligha lehetne, mint az ovi...  nekem két perc gyalog, gyerekekkel 5 és 10 között..:D  )
Egyébként pont beszéltük a kedvenc ovis barátjuk anyukájával, hogy náluk is és nálunk is az a téma, hogy oda mennek iskolába ahova a másik. Szóval mindenképp egy helyre szeretnének menni. (Nekik is az a körzetes ami nekünk, de szintén nem szeretnék..:)   ) Majd megyünk együtt a nyílt napokra is.
Na jó, az iskolát egyelőre hagyjuk, van még idő. Neten még sehol nincs infó nyílt napokról, jelentkezés menetéről, az ovis jelentkezésnél levelet is kaptunk és infók is voltak bőven a neten.. Szerintem még később lesznek.

Január 10-én megvolt végre az első logopédiai foglalkozás is. Régen vártam már, hogy mikor kezdenek végre foglalkozni a gyerekekkel, ez most jött el. A logopédus egy nagyon kedves, türelmes fiatal hölgy.
Ahogy telt az idő és beszélgetett a gyerekekkel, gyakoroltatta a hangokat, felmérte a helyzetet, mondta, hogy nincs nagy baj, szerinte gyorsan fogunk haladni és menni fog a szép, tiszta beszéd. Levikénél is hallja már perdülni az r-t néha, Livikét dicsérte, hogy mióta az oviban felmérte mennyit fejlődött, (akkor még nem ment az r hang, most meg már igen), ki tudnak mindent mondani, ha magát a hangot kell, csak a szavakban még nem megy, de azért vagyunk ott, hogy megtanítsa Nekik. Elsőre rögtön elkezdte az s hangot tanítani, ami náluk ugye gyakran még sz-ként hangzik, itthon is mondogatom, meg próbálom felidézni a gyakorlatokat, amiket csináltak, hogy ne felejtsék el 21-ig, akkor kell megint menni. A "sziszegős hangok"-at kell gyakorolni, erre való könyvet kért megvenni, a héten azt hiszem lesz is, megrendeltem még másnap. Abból már fogunk tudni gyakorolni a következő alkalomig itthon is.

Egészségileg viszonylag rendben vannak a gyerekek, karácsony környékén ment a köhögés, orrdugulás rendesen, de nagyjából kilábaltak, orrszívásnál mondjuk jön Levikének rendesen, Livikének nem, de Ő nagyon ki tudja már fújni, néha túlságosan erősen is, félek, hogy megszakad valami ér, olyat fúj...
Mama is és én is kb 3 hete benne vagyunk valami köhögős nyavalyában, Ő ma volt orvosnál, mellkas röntgent is csináltak, de szerencsére nincs tüdőgyulladása, fáj a háta, mellkasa, meg csúnyán köhög, de elvileg el kell már múlnia, szedjen be egy kis adag antibiotikumot és majd az helyre teszi. Na igen, csak ugye neki transzplantáltként kétszer is meg kell gondolnia az antibigyókat, bár a homeós cuccok sem értek semmit. Remélem hamarosan helyre jön.
Nekem is a köhögés ami már az agyamra megy, múlt éjjel pl fél12 és 2:30 között konkrétan be nem állt a szám, nem tudtam abbahagyni a köhögést, már feladtam, vártam a reggelt, mert úgysem tudok aludni, aztán mégis csak sikerült valahogy, mert következőleg 6 órakor ébredtem... Az volt a baj, hogy a végén már nem jött fel semmi, csak az erőltetett, száraz, ingerlő köhögés volt. Csoda, hogy a gyerekek tudtak aludni, bár jöttem-mentem, de azért amikor aludni próbáltam - akár ülve is - mégis a szobában voltam.
Nagyon régen kellett egyáltalán köhögnöm is, még egyet sem, tavaly egész télen nem kellett, erre most itt van. :( Remélem minél előbb elmúlik, már nagyon unom.... Étvágyam sincs, szörnyű, hogy amit nagy nehezen felszedtem pár kilót mióta nem cigizek (1 év és 3 hónapja), rohamosan megy lefelé... és megint küzdhetek, hogy visszajöjjenek. :( Tudom, a legtöbb ember épp fordítva szeretné, de én nem... 5 kg jött fel, ott megálltam, 47 kg-nál nem mentem fentebb, de másfél már oda van belőle, mióta nem eszek annyit, mert egyszerűen nem kívánom. :( Gondolom ha elmúlik ez a köhögős nyavalya akkor visszatér az étvágyam is.

Nézzük mi is van még.. ja igen, a Karácsony. A várva várt, eljött hát. :) (és el is múlt már szerencsére. untam már a napok számolását, az ajándékok találgatását, hogy ugyan mit kapnak, az egész hercehurcát, stb... )
Elég sok mindent kaptak, mint mindig, minden alkalomra, volt aminek jobban örültek, volt aminek nem annyira, de azért azt veszem észre, hogy még mos is napi szinten elő szoktak kerülni a karácsonyi ajándékok, foglalkoznak velük.

Szilveszterkor természetesen itthon voltunk, volt szoba feldíszítés, trombita fújás, gyerekpezsgő, stb.
Már nem tudom, de azt hiszem 22 órakor jöttek Mamáék, hogy koccintsunk, ne maradjanak ki a gyerekek akkor sem, ha esetleg nem bírnák ki éjfélig. Livike el is aludt hamar, Levike majdnem kivárta az éjfélt, pedig Mama altatta el, csak 23:30-kor jött Levike, hogy ő nem álmos, nem is aludt amikor Mama kiment, csak úgy csinált.. pff.. :) 23:50-re mégis elaludt, mert aludt és álmos volt Ő, csak valamire felriadt... gondolom az ész nélküli petárdázásra, amit kora este óta megállás nélkül hallgatnunk kellett. :(
Az éjfélt Mamáékkal köszöntöttük, mert természetesen az "igazi" koccintást is együtt vittük véghez, igazi pezsgővel. :)
Egy darabig még tévéztünk Pistivel kettesben, majd olyan fél2 felé mentünk aludni mi is.

Most nagyjából ennyi jutott eszembe, nem ígérek semmit, hogy mikor jövök, mert úgyse tudom betartani, de azért igyekszem.. :)