Helyzetjelentés

Itt vagyok már, tudom, megint régen írtam, pedig párszor megnyitottam a blogot, hogy na, most majd írok, de mindig mást csináltam helyette. (olvasgattam a többieket és mivel azzal is le vagyok maradva, az írásra sosem maradt idő.) Nah.. megfogadtam már párszor, hogy nem rinyálok, hogy miért nem írtam eddig, ha egyszer itt vagyok, hogy írjak, akkor azzal foglalkozzak! :))

Naptár elő, április 23 nem most volt már, az agyam meg ugye szita, ezt rég tudjuk. :)
Az ovival rendben van minden, június 23. és július 21. között lesz a szokásos nyári zárás, de már most június elejétől is és ha visszamennek akkor is összevont csoportok vannak/lesznek. Bár most még nem nagyon lehet észreveni, amíg iskola idő van addig szinte mindenki jár oviba.

Május első hetében volt egy pár napos hiányzásuk torokfájás, láz miatt, két napot nem mentek oviba, de ez hétfő-kedd volt, a betegség meg kijött még csütörtökön, ami történetesen május elseje volt. Nem volt vészes, adtam a Nurofent, gargarizáltak sós vagy szódabikarbónás vízzel, ették a mézet, stb... hamar helyre jöttek szerencsére és nem ment se a fülükre, se a mandulájukra vagy másra.

Az oviban nem vitték túlzásba az Anyák napi műsort, annyira, hogy nem is volt semmi. Szerdán az akkori utolsó napon a héten (továbbra is május 1. miatt) kaptunk egy szép borítékot, mármint a levélke volt szépen megcsinálva óvónők által.. :) benne egy nagyon szép verssel, amit az anyukák nem láthattak/olvashattak az igazi ünnep előtt. Igazából egy mentőöv volt, hogy biztos el tudják mondani a gyerekek a verset, tudjon apuka/papa segíteni, ha kell. Nem nagyon kellett, talán egyszer, ügyesen elmondták, megható volt!
Nálunk egy nappal előrébb lett hozva az Anyák napja, mert Papa szülinapja a következő hét elején volt, Apa vasárnap dolgozott, így a szombatot választottuk ünneplésre, közös evészetre, hogy mindenki itt tudjon lenni. A két Dédi Mama is itt volt. :)

Május 8-án a gyerekek színházban voltak az ovival, a Csizmás kandórt nézték meg, nagyon tetszett Nekik. :)
A következő időszakban sűrű volt a program az oviban: hangverseny a Zeneiskolában, papírgyűjtés két napig, volt még valami másik komoly zenei program is, az egyik esemény viszont elmaradt a rossz idő miatt, akkor volt az a rengeteg eső és vihar... arcfestés, ugrálóvár, elektromos járművek és fényképzezkedés lett volna, tavaly is volt ilyen, most elmaradt.

A gyermeknap előtti hétvégén Mamáékkal Mezőtúron voltak a gyerekek a Túri vásárban, jól érezték magukat, majd hozok képeket, tudom, nem mindenki a facebookról jön ide olvasni...:/
Következő hétvégén Kecskemét mellé mentek veterán autó kiállításra és börzére, persze volt ott is szórakozás is, szintén képekkel az igazi, mivel én egyiken sem voltam, nem nagyon tudnám elmondani, hogy milyen volt azon túl, hogy "jó". :)

Május utolsó hetében, 29-én megvolt az oviban az iskolába menő gyerekek búcsúztatása, nem nevezték ballagásnak érdekes módon, és részt sem vehettünk rajta, csak azok, akik szerepeltek. (csoportonként 5 fő mondott verset.)
Másnap viszont már ott kellett lenni, akkor volt a hivatalos évzáró. Szintén volt műsor, néptánc, meg egy meghívott előadó, aki gitározott és énekelt, interaktív módon próbálta bevonni a gyerekeket (és a szülőket) a műsorába több-kevesebb sikerrel... :)))

Szintn május utolsó hétvégéjén volt a szokásos éves Veterán jármú találkozó és túra, amit Mamáék szerveztek, és mint mindig, az utolsó két hét nagyon durva szokott lenni, hogy minden meglegyen, jó legyen, kész legyen. Szerencsére rendben volt minden, a vasárnapi záró kiállításra Papa hazaszaladt a gyerekekért, hogy Ők is megnézhessék a sok szép járművet (Tiszai Hajósok Terén), szerencsére most nem esett az eső (éppen!) mint tavaly, amikoris totál szétáztunk. :) (Akkor négyesben mentünk be gyalog, mert ugye gyereknap is meg minden... hát, nem volt szerencsénk az időjárással.)

Elérkeztünk június első hetéhez, az oviban már a fű se nől, azért mennek ide-oda, csak nem olyan kötött már a program, mint rendesen.
Június 6-án pénteken nem volt ovi, így megbeszéltük az egyik ovis társ anyukájával, hogy eljönnek hozzánk, jóideje volt már tervben, így most meg is történt végre. :) Hát, én sejtettem, hogy a két gyönyörűség kivetkőzik magából, ha hárman lesznek, de hogy ennyire elinduljanak, azt azért nem gondoltam. :( Még Mamára sem hallgatott Levike..! Tomboltak, rohangáltak, ordítottak ,jajj... mindez kánikulában. :( Egyszerűen nem tudtunk mit csinálni. Biztos, hogy fordított helyzetben is ez lett volna, bár hogy ezt a randalírozást a harmadik emeleten hogy tűrnék el a szomszédok, nem tudom.. :D Mármint ha mi mennénk el hozzájuk. Egyébként jó volt, ettünk is, hamar elszállt az idő, menni kellett... Megbeszéltük, hogy mindezek ellenére nem adjuk fel és fogunk még találkozni így ovin kívül, úgyis lesz a szünet is... :))

Most hétvégén repülőnapok voltak itt a Szandai sportreptéren. Minden repülőt ujjongva néztek a gyerekek, amikor elszálltak felettünk... menni akartak, de a nagy meleg miatt mégiscsak mára, az utolsó napra maradt a kilátogatás. Először csak Papa vitte ki a két gyerkőcöt kalappal, esernyővel (nap ellen) és ásványvízzel felszerelkezve, (ez mind azon módon kint is maradt a kocsiban, de vettek innivalót és árnyékban voltak főként.:D ) majd Mamával utánunk mentünk, mert kiderült hogy repülni is szeretnének. Ez viszont anyagilag úgy érte meg jobban (már ha egyáltalán megérte, nagyon drága, és szerintem korai is volt még, Livike konkrétan maga elé nézve volt végig, félt és hányingere is volt, de hősiesen kibírta!) szólva úgy volt jobb, hogy ha mindketten egy-egy felnőtt ölébe ülnek, mert ha pl Papa megy fel és az egyik ülésen csak az egyik gyerek ül akkor is két jegyet kell venni, meg akkor is, ha én is felülök a másik gyerekkel az ölemben. Így mentem én is. Nekem nem az első volt már, bár évek óta nem voltam, összesen 3-4 alkalommal volt eddig szerencsém ilyen sétarepülésen részt venni, semmi gond nem volt soha. Akkor régen első alkalommal egy kisbusszal mentünk, mármint az a fajta repülő, amiből az ejtőernyősök is ugrálnak, azt hiszem AN-2 volt a jele.. majd egy három személyes motoros géppel, utána kétszer pedig vitorlázóval, az két személyes összesen. :) Ez a mostani egy Cessna volt, azt hiszem 7 személyes, ilyen vagy pont ez, nem tudom. :)
A pilótával együtt 8-an voltunk, elöl ült egy másik családból a nagymama, mögöttük mi négyen (Papa, ölében Levike valamint én az ölemben Livikével... na nem mind Papa ölében voltunk..:D de nem tudom normálisan megfogalmazni most:)) ), mögöttünk pedig az elöl ülő nagymamához tartozó unoka és anyukája.
Szerintem rövidebb volt a kör, mint máskor, bár így is azon imádkoztam, hogy kibírja Livike, nem készültem nejlonzacskóval.. :/
Én is vettem párszor nagyobb levegőt, amikor széllökés volt meg emelkedés/süllyedés... mivel lent a földön sem tudok anélkül lehajolni, vagy épp lefeküdni hanyatt (párna nélkül) hogy el ne szédülnék, jó, hogy épp nem én lettem rosszul.. :D De nem... ha a gyerekek nincsenek ott, vagy épp élvezik a dolgot akkor talán én is jobban tudtam volna a tájra koncentrálni.. :( Fényképet se csináltam sokat, egyrészt csak a telefon volt nálam, másrészt nem fértem, kicsi volt a hely... Na nem baj, azért ez is élmény volt, elmondhatják a gyerekek ,hogy repültek.. :) Itthon utána folyamatosan integettek, amikor látták vagy látni vélték ugyanazt a gépet, hogy "ott a mi repülőnk!") :))))

Ha lesz most még időm gyorsan felteszem Picasára a képeket, legalább ezeket... de a többit is szeretném megmutatni, lenne mit! :)
Ezt be is fejezem, hozom a képeket!... :) ... és próbálok gyakrabban jelentkezni, bár az ovi szünetben szerintem még kevesebb az esély rá... így se jut idő semmire. :(