Ez már csak így, a gyors bejegyzések hava lett. :)

Nem is tudom hol tartottam. Lassan vége az utolsó hétnek is, hétfőn kezdődik az ovi. Változóan várják, vagy sem. Akár egy napon belül is véleményt változtatnak, néha nagyon menni akarnak, máskor egyáltalán nem. "Az kizárt!" - vágta rá Levike valamelyik nap, amikor mondtam, hogy hétfőn már ovi, ideje lenne visszaszokni a délutáni alvásra, mert ott majd aludni kell, Ők meg ugye az elmúlt hat hétben kb 5ször aludtak délután.. :)) Már egész jól bírják este is, bár ma hihetetlen gyorsan elaludtak Mamával, 10 perc volt kb az egész. :) Pedig nem is csináltak semmi olyat, amiben annyira kifáradhattak volna. Na nem baj, így a jó, aludjanak csak jó sokat, kell az erő az ovira. :) Sajnos csak ezen a héten kezdtek ráállni, hogy reggel akár már 8 óráig is alszanak! Persze ilyen kétszer volt, egyébként egyikőjük biztos felkel már 7 óra előtt, így nekem is muszáj. Felébredni legalábbis, de kelni is, mert biztos van valami, ami miatt még csak nem is fekhetek már tovább. :(

No... nézzük, hogy mi is volt mióta nem írtam.
Egyrészt Mamáék hazajöttek még 20-án délután, este volt tűzijáték nézés is, annyira nagyon várták a gyerekek, majd' elaludtak már, de Ők akkoris ki akartak menni a Kossuth térre, hogy megnézzék a tűzijátékot. Nulla délutáni alvás után, akkor indultunk, amikor normális esetben már rég alszanak.. :))
Kibírták, Levike nagyon élvezte, Livike kicsit megunta felénél, meg amúgyis nagyon hangos volt Neki, végig fogta a fülét, vagy én fogtam, majd már nem is nézte, elfordult, haza akart jönni :( Később azt mondta, azért, mert annyira nagyon hangos volt. Ami igaz is, mivel betetteék a házak közé a térre és nem kint a Tisza-parton volt, mint eddig, jóval hangosabb volt az egész.. :( Egyébként szép volt, a vége felé kaptunk a nyakunkba egy kis hamut is, vagy nem tudom mi az, ami visszapotyog a rakéták fellövése, világítása után. Az nem volt olyan kellemes..
Livike egyébként még indulás előtt itthon elfolytott egy ásítást, mellé pedig egy "jajj de nagyon......." és nem mondta tovább, hogy "álmos vagyok" , mert félt, hogy akkor nem megyünk:))) Szóval várta, csak nem pont ezt, bár két éve is félt a durrogátstól. Hiába közölte előtte, amikor mondtam, hogy majd ne ijedjenek meg, ha hangos lesz meg stb.., hogy "Nem félünk, mi már nagyok vagyunk." :))

Ahogy az lenni szokott, huszadika után el is romlott az idő, utóbbi napokban esett is rendesen az eső, dörgött, villámlott, az eső meg úgy ömlött, mint már nagyon régen. :(
Beszorultunk a lakásba, bár amint elállt és kisütött a nap, a gyerekek már iszkoltak kifelé, a "csak a járdán...!" sajnos nem nagyon jött be, volt, hogy háromszor is át kellett öltözni, papucsot mosni, stb.... no meg járdát söpörnöm is kellett, mert felhordták a sarat.

Holnap már péntek, ha jó idő lenne, megkockáztatnám Levikével a kettesben váltócipőt nézünk projektet, Apa itthon lesz, Mamáék egyrészt dolgozni mennek vidékre, másrészt szombaton lesz valami veterános dolog, ami arra felé lesz, amerre pénteken is mennek... szóval hétfőig már nincs kocsi, nekem kell megoldani, pedig mennyivel könnyebb lenne Papával vagy Mamával kocsival bemenni, Levikével együtt persze, de akkor sem én egyedül mennék. Az, hogy Livike és Apa is, hát... ahhoz mondjuk milliomosnak kellene lennünk, mert ketten tuti a fél üzletet meg akaják vetetni, márpedig most csak azt tudjuk megvenni, amit muszáj, és az a váltócipő Levikének. Esetleg nadrágok, de azt inkább majd veszek börzén, vagy Angol turiban... sajnos egy valamire való nadrág még a kínaiban is drága. :( Mármint most. Van, amikor könnyebben kifizetek annyit, bár mindig nehezen, mert egy kis, pár hónap alatt kinőhető ruhaneműre szörnyen sajnálom az pénzt, most nagyon meg kell gondolni így hónap végén, hogy mit veszek meg és mit nem. Máskor se jellemző, hogy szórnám a pénzt.

A jóság-rosszaság megint felborult a rosszaság javára. :( Néha még azért szót fogadnak, de Levike olyan durván vissza tud feleselni, hogy szörnyű, ahogy fel tud vele idegesíteni. :( Persze, hagyjam rá, gyerek, stb... de én nem tudom.. :(( Annyira nagyon nehéz ez még mindig. :( Persze lehet, hogy egy óra múlva jön és bújik, és "szeretlek Anya" van meg minden, de amikor épp elemében van, akkor azt nagyon nehéz kibírni. :(
Livikével még mindig harcolnak, nyírják egymást ahol érik, persze itt is megvan a kettősség, néha olyan jól eljátszogatnak együtt is, amíg össze nem vesznek a játék során, de a legjobban úgy vannak el, hogy ha egyik itt, másik ott... és külön eljátszanak, ez leginkább akkor jó, ha valamit csinálnom kell közben, mert pl főzni nem lehet úgy, hogy folyton beszaladgálok szétválasztani meg "igazságot" tenni. :( Ha nagyon külön vannak ,az meg azért nem jó, mert akkor meg nem látom Őket, hogy mit csinálnak. Épp ilyen esetben csináltak két egészen súlyos dolgot is a héten. Tudom, megint a negatívum, de akkor is megcsinálták, legyen csak itt az utókornak.
Szóval...
Első eset: Én kint főztem a nyári konyhának kialakított, amúgy nem az, de fogjuk rá "garázsban", ahol minden van, csak épp jármű nincs. na nem is ez a lényeg. Levikét folyton beküldözgettem, hogy ne legyen már kint, mert esik az eső... Szemelt. Láttam, hogy kivitt egy csavarhúzót, de nála volt a játék szerszámosa is, egye fene, biztos "szerel" valamit. Hát szerelt is! Csak épp nem játékból, mint este kiderült, amikor ugyanis Papa jött volna be a nagykapun, az nem nyílt ki. Gondoltuk, hogy belelóg az érzékelőjébe a bokor, de nem... Kapunyitogatóra nem nyílik... Ekkor látta meg Papa, hogy a doboz, amiben az elektronika van szét van nyílva... Hát ez meg ki volt?? Na ki?? Hát Levike édesdrágakicsifiam, az áram elett lévő dobozt, esőben szétcsavarozta, ami mondjuk még nem annyira veszélyes, de csak azon múlott, hogy még itt van közöttünk, hogy nem nyúlt bele a csavarhúzóval, mert benne viszont már van olyan rész, ami ráz, ráadásul ugye esett az eső is...Beázott, valószínűleg elállítódott a frekvencia a kapunyitogató kulcsokban, mert bentről, ami a falon van arról nyílik.. nem is ez a lényeg, hanem a veszély, meg ami történhetett volna, ha másként történik. :(((
Természetesen el lett magyarázva minden, mit mért nem szabad, stb.. meg is értette, meg is ígérte Levike, hogy soha többé nem nyúl semmihez, ami nem játék, nem szerel, ha nem látja felnőtt, stb.... Azóta leszerelte a biciklimről a fényvisszaverő kis táblácskát hátulról, szétcsavarozta a hátsó lámpa búráját is, szóval ilyen kisebb dolgok vannak... :)) Valamelyik nap Livikével szétszedtek egy vízmelegítőt meg egy falimelegítőt, amik persze már ócskavasnak valók, Papa cserélte le már régen ügyfeleknél, a régit mindig el szokta hozni, ha nem kell a tulajnak, márperdig általában nem kell. Nagyon ügyesen szereltek mindketten, néha Apa vagy én segítettünk egy-két csavart meglazítani, de amúgy nagyon értik mindketten! :))
Nade elkanyarodtunk, mert a kettes számú rosszaság még nem volt. Na majd most! Ebben Livike a bűnös. Mamáék nem voltak itthon, Levike folyton kirohangált, majd be Mamáékhoz, amit utálok, ha bemennek olyankor, amikor nincsenek itthon, hordják be a koszt, stb... Szóval mindketten kint voltak, kb 2 perc volt, vagy annyi sem.. mentem én is utánuk, már nem tudom mit csináltam épp idebent, amiért nem azonnal, bár mindig azt mondják, hogy nem kell azoknak a gyerekeknek folyton a nyomukban lenni, hagyjam Őket élni. Nade így??? Kimegyek, Livike kezében kés. Mondom hát ez?? A cipőpucolós, viszonylag életlen kés volt... na ekkor láttam meg, hogy mit is vágott el: a kerti szék háttámláját, ami egy erős, szövött lyukacsos anyagból van. Az egyik háttámlát kb 3 mm-en, a másikat meg majdnem 3 cm-en vágta be! Hát mégis hogy jut eszébe ilyen?? Egyszerűen nem érem. Persze megsértődött, mint mindig, ha valamiért le van szidva, pedig csak annyit mondtam, hogy na ha ezt Mamáék meglátják, azt hiszem nem lesz benne köszönet...
Persze idegesek lettek, Livike ismét besértődött, magyarázatként annyit mondott, amikor kérdeztük, hogy mégis miért csinálta? "hát nekem az úgy nem tetszett" pff.... Aznapra tévé kilőve, bár már fürdés idő közeledett, de elég volt az, hogy nem nézhette. meg érezte, hogy haragszanak Rá, Mamáék....
Másnap bocsánatot kért, bár ugye ez nem elég... Apa meg tudta varrni valami horgász cérnával a széket, utána bekente pillanatragasztóval is, hogy elég kemény legyen, de akkor is, ez már nem olyan, mint volt. :(

Na, kb ennyi lenne, több részletben megírva, akárhogy siettem is, már éjfél van pontosan.. úgyhogy csalok picit az idővel... :)) Jövök ahogy sikerül... :)