Ennyire azért még nem kellene önállónak lenni....

Levike tegnap délután úgy gondolta, hogy az oviból egyedül akar haza jönni. Éppen nem lenne ezzel nagy gond, mert közel van, két kis utcán kell lejönni, amik nem forgalmasak, haza is találna simán már, de...!
Lehet másképp is jönni, a forgalmas út felé, amerre egyébként nem szoktunk soha jönni, mert kerülő lenne. Ismerik a részt, mert a bölcsi ott van, viszont akkor is a másik irányból közelítettük meg a helyet. A lényeg az, hogy Levikét öltöztettem fel előbb, Livikére még rá kellett adnom a kabátot meg a sapkát és mehettünk is. Közben Levike kiment az ovi udvarára, nem jött ki a kapun, mint mi Livikével, hanem azt mondta, hogy egyedül akar jönni, menjünk mi előre. Mondtam, hogy majd a kis utcában mehet előttünk egyedül, de itt még jöjjön és fogja a kezem, mert jöhet autó, majd ha elfordultunk akkor mehet maga... Livike indult is a megfelelő irányba, egyébként Ő nagyon ritkán megy el elengedett kézzel, de most elindult, pár métert ment, én mentem utána, hogy megfogjam és menjünk a Leviért az ovi másik sarkához, mert ott is van kapu, majd ott kijövünk.. Na igen.. de mire odaértünk Levike nem volt sehol. (ó, hogy azokat a nyavalyás kapukat miért nem kallantyúzzák be?! Tízből kilencszer nyitva hagyják a "szülők". :(  ) Közben jöttek-mentek ott mások is, kocsival, kisgyerekkel... Gondoltam biztos beszaladt az udvarra Levike, mert olyat is csinált már, hogy szórakozott velem és kerülgette az épületet.. de nem. Kérdeztem Livikét, hogy Ő látja-e a tesót, mondta, hogy igen, ott megy a bölcsinél a járdán. Na mondom akkor gyerünk, érjük utol... én még akkor sem láttam egyébként, esti szürkület, meg ugye amúgy sem látok messzire... :( Egy nő kérdezte, hogy ide tartozik-e a kisfiú, mert már épp be akarta kísérni a bölcsibe, azt hitte onnan szökött ki. Gyorsan megfogtam a kezét, hogy akkor gyerünk most már erre, a sarkon vigyázni kell, mert ott is sok autó szokott jönni, forgalmas rész, főként emiatt nem járunk arra.. nade erre mit csinált Levike, elindult, hogy Ő átmegy az úton - a nagy forgalmason - mert ott a buszmegálló, meg egy szépen kivilágított bútorbolt is, oda kell menni! És már indult volna, az utolsó pillanatban kaptam el a karját, hogy ne szaladjon ki az autók elé. :(( Hát mondom ez nem igaz, a szemem láttára ütteti el magát! Közben Livikét is figyeltem, nehogy most meg Ő menjen el, de nem, Ő szépen várt... jól megfogtam a kezüket és hazáig el sem engedtem, közben mondtam Levikének, hogy ilyet soha többet ne csináljon, hogy nem vár meg, elindul egyedül, nem szabad, elütik, meghal, elrabolják a rossz emberek, akármi megtörténhet már, ki tudja kik állak lesben, gyerekkereskedők, szervkereskedők, molesztálós egyének,  akárkik.. minden lehetséges már a mai világban. :((
Itthon azt mondta, azért ment el, mert egyedül akart hazajönni... Tegyük fel, hogy szépen végig jön az úton, nem ütik el, megússza... de miért akart átmenni az úton, amerre egyáltalán nem kell mennünk hazafelé?:( Mindig mondjuk, hogy szét kell nézni,  meg kell állni, na és persze azt, hogy fogni kell a kezünket. Eddig sem szerettem egyedül járni értük, de most már főleg. :(( Eddig azért, mert macerás így télen a sok öltöztetés duplán, előtte a negyed órás harc, hogy jöjjenek, öltözzenek, ne rohangáljanak.. de most még elég szépen és hamar el is tudtunk kezdeni öltözni, nem kiabáltam még kicsit sem, hogy esetleg azért "menekült" volna el előlem.. :( Szóval most már azt mondta Apa is, hogy ha itthon lesz jön Ő is... Nem értem miért kell valaminek történni, még ha szerencsére nem is lett baj, mindig kérem, hogy jöjjön velem a gyerekekért, de nem akar, el tudom én hozni Őket, reggel együtt visszük, kivéve, ha nagyon hideg van, vagy szakad az eső, hó, akármi, olyankor Papa visz bennünket kocsival. Tegnap egyébként dolgozott Apa és ma is, úgyhogy ma még egyedül megyek értük, nagyon remélem, hogy volt foganatja az egész estés lelkére beszélésnek, én is mondtam, Mama is, hogy mit hogy kell és mit hogy nem szabad. :( Megígérte, hogy szót fogad, megvár, megfogja a kezem...  megbánta, hogy elment egyedül. Kíváncsi leszek.

Ma reggel nem akart menni oviba. Mire odaértünk már nem volt gond, csak itthon balhézott egy kicsit, hogy Ő nem öltözik, nem mosakszik, mert nem akar menni. Simán bement, Livike ma is nyafogott kicsit, de most már könnyebben bement Ő is.

Ennyit szerettem volna most csak megörökíteni, hogy ilyen is volt, nagyon bízom benne, hogy soha többé nem lesz. :(( Nem kell azért ennyire elkapkodni az önállósodást. Inkább az egyedül öltözést-vetkőzést gyakorolná ilyen szorgalmasan, nem az egyedül haza jövetelt, főleg nem úton átszaladgálással megspékelve! :(