Helyzetjelentés

Újra itt vagyok egy rövid összefoglalóra. :) (legalábbis annak indul.) :)
Igazából nincs semmi különös, Livike bölcsiben volt az elmúlt két napban is, Levike pedig itthon. Nagyrészt kint volt az udvaron, hogy is lehetne bent tartani jó időben..! :)
Csütörtök este volt egy nagy vihar, főként villámlás, dörgés, de olyan szinten, hogy már én is féltem....
A gyerekeket kétszer tettük le az ágyukba, mindegyik után rövidesen megint a mi ágyunkon voltak, nem ébredtek fel nagyon, hogy hú de félnek, mégis biztos jobban érezték ott magukat. :)

Levike úgy tűnik nem tanul a sérülésekből, folyton rohan, ugrál, nem hallgat a szép szóra, szóval nem tudom mi kellene még Neki, hogy végre odafigyeljen és szót fogadjon. :( Ma a térdét horzsolta le, de nem kicsit..! :( Nem lett mély seb, de azért jól lement a bőr, fájlalta is nagyon... először menni se nagyon tudott rajta, fél óra sem telt bele már rohant.... este megint fájt, nem is ment bele a kádba, úgy lett lemosdatva.... :(

Mamáék délután ballagáson voltak, Apa dolgozott, Livikét viszont el kellett hozni a bölcsiből. Nade hogy is legyen, mert ugye egy gyerekkel még bírok - jó esetben - de kettővel visszafelé? :( Nem vállaltam....
Felhívtam Erikát, hogy esetleg nem tudna-e eljönni egy rövid időre, meg úgyis folyton jönnek-mennek a 7 hónapos kislányukkal is, hozza akár Őt is, elleszünk itt... Na a lényeg, hogy szívesen jött, bár a végén sietnie kellett haza, de azért a lényeget megoldottuk: hazakerült Livike a bölcsiből.. :))
Én úgy gondoltam, hogy majd itt marad Levivel én meg 10 perc alatt megjárom Livikével a dolgot, de Erika azt javasolta, menjünk együtt, Levike is, Ő is, elvégre ketten leszünk akkor már a két gyerekre. Hát jó, menjünk. Levike egyébként itt a kis utcában esett el, az indok pedig a következő volt: "csak ugrálni akartam kicsit...".
Pff... szóltam pedig sokszor, de nem állt meg, nem ment normálisan, szaladt és ugrabugrált, hát persze hogy jól elvágódott, az aszfalt meg ugye kemény... rövidnadrág volt rajta, azt hiszem több magyarázatot nem igényel az esés... :( Innentől karban vittem, megijedt a felületi vérzéstől is, letöröltem, de azért szivárgott. Vissza már nem fordultunk, mert szinte már a bölcsinél jártunk, Erika pedig sietett, mert felébredt a kislány, Apja volt Vele, de közben el kellett menniük valahova, a lényeg, hogy szeretett volna Erika is oda menni, így siettünk...
Hazafelé Livike szépen jött motorral, Levike már szaladt, mondta is Erika, hogy már érti, miért mondtam, hogy nem merek egyedül jönni a két gyerkőccel..

Itthon megint volt pár percnyi sírás, hiszti, félelem, nem tudom minek mondjam, de a Betadin meg a ragtapasz valami szörnyű dolog, de nincs mese, muszáj megcsinálni. Hiába mondtam, hogy akkor irány a kórház, szerintem még oda is szívesebben ment volna, mint hogy én kezeljem le a sebét. :( A lényeg, hogy megcsináltam, először csak ült és nyüszögött, hogy nem tud menni, majd mikor látta, hogy a Livi megy kifelé az udvarra, Ő is menni akart, a székről már nekem kellett levennem, merthogy nem tud felállni sem, kint sántikált párat, majd már szaladt is, Livikével kergetőztek, amitől én folyton frászt kaptam, hogy mikor esik el megint... :(

17 óra után jöttek Mamáék is, hamarosan be is jöttünk, kezdett hűlni az idő, vagyis inkább a szél fújt, nem volt már kellemes kint.

A fürdés Levikének most rendhagyó volt, Livikét én fürdettem, Levikét Mama. Elég hamar elaludtak. Elmúlt már 21 óra, de később is kezdtük eleve..
Megyek mert Levike nyöszörög, megnézem mi van, na meg ne ébredjen már fel nagyon. :)