Vásárlások - hétfő folytatás és kedd eddig

Tegnap éppen csak befejeztem az írást, már indultunk is a gyerekekért Mamával a bölcsibe. Minden rendben volt, Levike csak kicsit sírt reggel, amit tudtam is, mert már akkor csendben volt, amikor még ott voltam az öltözőben. Voltak kint az udvaron, játszottak, jól ettek, aludtak, jó kedvük volt, szóval nem volt gond.
Egyébként ma reggel is hasonlóképpen ment be Levike, itthon háromszor levette a cipőjét, hogy nem akar menni, szóval nem volt egyszerű, de remélem ma is rendben volt minden. Majd megtudjuk hamarosan.

A bölcsiből egyből mentünk is vásárolni. A Deichmannban fél óra alatt - összesen és pontosan, mert megnéztem a parkolójegyet:D - vettünk mindkettőjüknek cipőt, az elsőt, amit felpróbáltunk hoztuk is, nem nagyon voltak most próbálgatós kedvükben. :( Tudnám, mi a fenének tesznek a gyerekcipők sorainak a végébe játékokat, hogy megnehezítsék a szülők dolgát? :(( Livike egyből kiszúrt magának KÉT elemlámpát, nade 1000 Ft-ot csak nem adunk egy kis műanyag vacakért... azért nyávogott végig, azért nem akart cipőt próbálni. :(
A lényeg, hogy mindkettőjüknek lett cipője. Szándékosan nem vettünk drágát, hiszen őszre már úgyis kinövik, szétrúgják, tönkre megy.. 3 és 4 ezer Ft-ba kerültek. Nem volt szándékos, hogy a Livikéé drágább lett, csak nem figyeltük, hogy nem egyforma.. ettől függetlenül nem rosszabb a másik sem, hogy olcsóbb. :)
A cipőbolt után bementünk a Pelikán szálló alatt lévő gyerekruha üzletbe (Ficánka), ott néztünk tavaszi kabátokat, mellényeket. Többször vettünk már ott cipőt, csizmát, szandált is, de most az nem kellett. :) Találtunk is mindent, amit szerettünk volna. Itt persze vannak árak, mert nem kínai (remélhetőleg a Deichmann sem...), hanem magyar ruhák vannak. 5-5 ezer Ft volt a két kabát, 2800 Ft pedig a mellények darabja, ami majd akkor kell, ha a kabát már meleg, de azért mégis kell valami ha kimennek a bölcsiben, meg reggel amikor megyünk. Nadrág és tavaszi sapka még nincs.....
Hazafelé a kisbotlba is bementünk a gyerekekkel együtt, egyből kiszúrták a péksütik alatt a puffasztott kukoricapehely karikákat, meg is kellett venni egyből kettőt.... nem lenne baj, csak épp jó édes, mert be vannak vonva különböző színű cukormázzal. Na mindegy, annyit sikerült elérnem itthon, hogy csak az egyik tasakkal egyék meg. :)
Ettek utána még párizsit és később tojásos tésztát is, szóval azért nem csak ezen éltek egész délután/este. :))

Miután hazajöttünk, nagyon nem akartak még bejönni, biztos volt vagy 18 óra, mire sikerült beimádkozni Őket...
Fürdésig hamar eltelt az idő, Levike már 19 órakor álmos volt, evés közben majdnem elaludt az asztalnál. :)
20 óra körül már ágyban voltunk, mégis volt vagy 21 óra, mire elaludtak. Livike persze a mi ágyunkon aludt el. Már kezdtem beletörődni, hogy megint nem alhatok a helyemen, de Apa letette Livikét anélkül, hogy felébredt volna, így mégis mindenki a helyén alhatott. Egy darabig. Levike éjfél körül jött közénk, Livike nem tudom mikor telepedett szokás szerint a lábamhoz, de hajnalban már ott volt.

6:30-kor ébredtek, hátha sikerül lassan visszaszokni a rendes időhöz, bár Livike még aludt volna, Őt úgy ébresztettem 6:45-kor a tejjel...
Készülődtünk, bár elég lassan, 7:20-kor ég pizsamában voltak.... attól tartottam, hogy nem érünk oda időben a bölcsibe, mivel gyalog azért csak tovább tart, mint autóval.
Odaértünk, 7:50 volt pontosan, úgyhogy még jók voltunk. :)))

Egyből mentem a kisboltba, majd 9 óra körül nekiindultam a városnak, hátha kapnék magamnak edzőcipőt, mert ami van már elég ramaty állapotban van. Biciklivel mentem, 12:10-re értem haza. Bejártam jópár üzletet, de sehol nem kaptam. :( A kínaiakban mondjuk nem is nagyon bíztam, max ha lett volna Wink márkájú, de nem volt csak férfi fazonban... olyanom már volt, de most egyszerűen nem találtam semmit, minden csupa műanyag, csúnya, gagyi. :( A Deichmannban nem is nagyon volt női ilyen jellegű cipő, a négy másik üzletben pedig nem találtam. Hogy mégis mit vettem? Zoknikat, bugyikat, a gyerekeknek színes ceruzát, egy csomag lufit, mert lufi mániások, szerencsére ezt a fajtát én is fel tudom fújni, mert van olyan, amit nem, annyira nehéz, hogy csak a férfiak tudják fújni. :)))
Hiába mentem biciklivel, bent a városban gyalogoltam, mert egyszerűen nem volt hely, ahova le lehetne zárni a biciklit, minden tároló tele volt. De a villanyoszlopok, padok, különböző lerögzített vasak, akármik is tele voltak... úgyhogy végül lezártam egy helyen és onnan jártam körbe az üzleteket, végülis nem távolság, csak nem szeretem sokáig magára hagyni a biciklit, ki tudja kiben mi lakozik,... (ellopják, vagy mittudomén.... le van zárva, de a profiknak az nem akadály.) 

Nagyjából ennyi lenne egyelőre, másfél óra és mehetünk a gyerekekért...
Jövök, amikor tudok.