... és a folytatás

Délután, ahogy befejeztem az írást és kijöttem, Levike már fent volt. Nem úgy tűnt, mint aki akkor kelt, Apa szerint már fent volt negyed órával azelőtt is, amikor Ő bejött. Hmm... szerintem valamit alhatott, azután felébredt és csendben volt, bár Nála az ritka. :)
Akár aludt, akár nem, este legalább nem volt gond vele.. :)))
Livike is felébredt amikor bejöttem, elég keservesen sírdogált, nem jöttem rá miért, majd addig fészkelődött, hogy még fél órára visszaaludt! 17 óra körül Mamáék is haza értek, mentünk is ki az udvarra. Az idő nem volt valami csodás, dehát ez van. Ha a szél nem fújt volna ilyen őrült módon, nem lett volna semmi baj.

Még délelőtt Apa szétszedte a kerti padot, hogy majd lefesti a deszka részeket, lecsiszolta, majd megvárta Papát, hogy mit mond, mert nem volt igazi a csiszolás.. (talán a korong nem volt megfelelő, vagy nem tudom...) A lényeg az, hogy még most este felé Papa lecsiszolta újra az egészt másképp, holnap szerintem lehet is festeni.. Mama leszedte a kis barackfáról ami még volt rajta, hogy kifőzze lekvárnak. A gyerekek elvoltak, folyton a szálló porba gyalogoltak bele, jutott bőven szemünkbe, szánkba. :( Még dudvázni is tudtam, szóval elég jól elvoltak... Livike csak a végén kezdett már vizeskedni a kutya táljában...
Ettek almát, majd úgy eltelt az idő, hogy 18:30 körül jutottam rá, hogy enni is kellene. Ha nagyon éhesek lettek volna, biztos mondják, nem kell Őket félteni. :D
7 tojásból meg egy szál sült kolbászból csináltam rántottát. Jól ették, persze jutott Apának és nekem is, azt hiszem legközelebb 10 tojásból kell csinálni, mert így épp csak ettünk... :)))

A rántottát már idebent ettük meg, mert kint nagyon lehűlt a levegő. 1 perc alatt jéghideg lett volna a kaja is.

Telt az idő, jó nagyot játszottunk az építő kockákkal, csináltak saját maguknál magasabb tornyot, ami persze fél percig sem állt, mert nem volt túl stabilan összerakva. :) (jó kezdet után 2-es elem tetejére 4-es, már eleve instabillá teszi az egész építményt úgy közép tájban. :D )

Nem akartak fürdeni. Pedig már 20 óra után kész voltam mindennel...
Csináltam magamnak pluszmunkát is, mert a narancslét sikeresen melléöntöttem, így takaríthattam le a tálcát, meg akkor már a konyha szekrényt is.. A gyerekek eközben elvoltak, megint volt egy verekedős hullám, komolyan sírva tudnék fakadni, olyan erősen képes ütni Levike.. :( Fáj!
Amikor Apához tiszta erőből és méregből hozzávágta az építőt, de már másodjára, akkor kapott egy enyhe fülest... Sírt a drága szája, jött volna bújni belém, de annak nincs értelme, majd még egyszer megpróbálta dobni, akkor már vigyorogva, mindez fél percen belül... Akkor már csak felemelte Apa a kezét, és mondta, hogy dobja el, de már nem dobta.
Tőle még talán egy picit tartanak, engem már simán lealáznak, ha ketten támadnak, majdhogynem tehetetlen vagyok, mert fellökni vagy felrúgni csak nem akarom Őket, mást meg nem igazán tudok csinálni, amikor a hajam meg a ruhám tépik egyszerre. :((((
Mondhatok bármit, nem tudom elterelni a figyelmüket. :( Közben mérges is vagyok nagyon, dühít, hogy egy alig két és fél éves gyerek szinte megver! :((
Papa azt mondta valamelyik nap, hogy olyan vagyok, mint egy óvodás... Mert akkor épp a műanyag talicska éles szélét tolta Levi teljes erőből a lábamra, ott is maradt a helye jó ideig, persze, hogy fájt! :((
Mama szerint az elterelés a jó megoldás, el kell vonni a figyelmüket. Na igen.. mintha érdekelné is olyankor Őket más! :( A visszaütés tudom, hogy nem jó, a megfélemlítés sem, de ezt így továbbfajulni nem szabad hagyni, azt is tudom... De jó, hogy ennyi mindent tudok, csak épp a megoldást nem..! :/ :(

Ott tartottam, hogy fürdés, amit nem akartak. Már fél órája ki volt engedve a víz, kivételesen nem is volt nagyon meleg, mire Livikét kiimádkoztam belőle már alig volt meleg. :(
Majdnem 21 óra volt, amikor hozzáfogtunk. Nem akartak még akkor sem menni, de már nem tehettünk mást, fogtuk, vittük, fürdettük, majd jött egy kis pancsi, fog mosás, Levike irány Horány, vagyis Apával törölközni, öltözni... Livike kiélvezhette, hogy egyedül van a kádban, általában mindig Ő megy ki elsőnek, nem tud egymaga pancsolni. Hasra fordult, szinte úszott, mármint úszott volna, ha nem érné majdnem végig a kádat.. :)

21:20 körül végeztünk. Mindketten szépen feküdtek, néztük a tévét. Apa kint volt, ma letusolt. amikor bejött, Livike felélénkült. Levike már aludt....
Mégis csak 22:40 körül tudtam letenni, mert Livike felpiszkálta, vártam, hogy újra mélyebben aludjon....
Livike 23 óra körül aludt el végre, szépen bement az ágyába egy kis repeta tejjel és elaludt. De előtte virgonc volt, még a bűvös "kaka pisi" akciót is bevetette, én meg elhittem, csak hogy ne visítson már. Volt pisi a pelusban, de nem annyira vészesen, nem baj, kicseréltük! Nem úgy van az!
Utána már lefeküdt és aludt is. Előtte viszont már az ágy alatt is járkált (kúszott) már. :((

A mai bilizős sztorink nem sok, reggel rákéredzkedett a Lány, de nem jött kaka... pisi igen. Levikének is!:)) Livikének 11 óra körül volt kaka, nem is akarta engedni, hogy kivegyem!
Délután beleerőltetett egy kis kb 3 cm-es darabkát, sejthettük, hogy van még ott több is, ahonnan ez jött! Egy óra múlva már kint az udvaron érezhető volt az eredmény, viszont majdnem egy órát kellett várni és rimánkodni, hogy kivegyük. Nem jött, elszaladt, kergetni nem érdemes, mert egyrészt elesik, másrészt játéknak veszi. Csak úgy elkapni és behozni pedig elég nehéz, ha Ő nem akarja! Na mindegy, kivettük. :)))

 Nagyjából ennyi a mai nap..
Ja.. meglátták a Balaton szeletet a polcon... kezdték is a fennhangon visítást, hogy "tocsi!, tocsi" kééé, kééé! " :DDDD  (tocsi=csoki, kér) Adott Apa belőle valamennyit, majd az utolsó falatot is megkapták... "kész, nincs több." - mondta Apa. Erre Levike elkezdett mutogatni fölfelé a polcra, hogy "ott, ott". Merthogy volt ott még egy. (van is még). Na ugye..!  Sokszor mondjuk, hogy nem hülyék ezek a gyerekek, csak kicsik! :DD