Hamarosan rendbe is lettek téve, Apa ment dolgozni (10-re), én már előtte kiporszívóztam, kitettem Őket úgyhogy telt az idő rendesen.
A délelőtt rendhagyó módon telt, ugyanis bejött Papa, hogy menjünk át Hozzájuk, lesz bermuda reggelire/tízóraira, meg hogy ne mindig itt legyenek már a szobában.
Na igen. Csak ugye mindent pakolnak, szétszednek stb. :(
9:40-kor mentünk át, délben jöttünk vissza.
Az ebéd ma érdeklődés hiányában elmaradt... Vagyis úgy volt, hogy kb fél-fél bermudát megettek, Levike egy fél, Livike pedig kb háromnegyed banánt is evett, majd egy üveges kaját vittem be, hogy hátha ott majd Mamától megeszik. Nem igazán ették.
Álmosak voltak, úgyhogy kijöttünk és 12:15 körül le is tettem Őket aludni egy kis tápszerrel. (vagyis ez már tej... 120 ml-hez teszek 1 csapott kanálnyi tápszert)
12:40 körül aludtak el. Livike már 13:10-kor fent volt, de vissza tudtam altatni, sajnos nem sokáig, 14 óra sem volt még, már felébredt, kivettem. Levikét be akartam tenni az ágyába, de felébredt rá, nem is aludt vissza. Hogy most emiatt, vagy amúgyis, de lett olyan sírás, hogy csak na! Folyt a könnye, nem maradt sehogy, bújt belém, de se letenni nem lehetett, ha felálltam Vele, az sem volt jó... csak sírt, sírt és sírt. :( Már én is, mert nem tudtam mi a baj... hiába kérdeztem, hogy mi fáj, nem mondta, nem mutogatta, mint máskor. :( Pukizott egy hatalmasat, de továbbra sem lett jobb. Ekkor Livike kétségbeesetten közölte, hogy kaka, kaka és már vitte is a szoba közepére a nagy macit, ráfeküdt és hisztizett, hogy tisztába kellene tenni! (Mama néha ott teszi Őket tisztába a macin fekve...)
Levikét nem tudtam letenni, úgyhogy pár percig még tűrnie kellett a Lánynak, majd letettem, de akkor is sírt, látszott, hogy nagyon fáj valami. :(
Livikét tisztába tettem - a pelenkázón - majd Levikét újra felvettem...
A sok sírástól már alig kapott levegőt, folyt mindene.... így kiszívattam az orrát. Na, akkor is volt ám sírás, ellenkezés, rugdosás, kapálózás, de nem érdekelt, muszáj megcsinálni, ki is jött jó sok váladék. Utána mint akit elvágtak, megnyugodott, majd 5 perc múlva betojt Ő is....
Szerintem a banán volt a ludas, fájhatott a hasa.
A délután hátralévő része közepes hangulatban telt... volt jó is, rossz is, hiszti is, nyugalom is. Játszottunk, kirakóztunk, rajzoltunk, kergetőztünk, birkóztunk...
Még 15 órakor megették azt az üveges kaját, amit délben elkezdtünk, majd a magamnak melegített rizses húsból is ettek rizst, ittak teát is.. Gyümölcsöt nem adtam, szerintem elég volt a banán.
18 órakor ettek sonkát és sajtot, valamint túrórudit is kaptak, ebédnél úgysem volt, tea, játék, szokásos dolgok.
Mama 19 óra körül jött be, hamarosan Papa is jött, hívtuk, mert Livike nagyon kereste. Amúgy ekkorra Livike lett nagyon hisztis, semmi nem volt jó, hozzá nem lehetett érni, egyből visított, toporzékolt, vágta magát a földhöz, szóval igazi hisztiket produkált. :(
A fürdetést 19:45-kor kezdtük. Livike szinte kiküldte Papát... :( Ahogy Mama vetkőztette a pelenkázón, elkezdett integetni, hogy Pápá, dobta a puszikat, amikor Papa elindult, hogy megy, akkor még bólogatott is, hogy menjen... :D
Pedig valamelyik nap milyen jól elvoltak együtt a fürdésnél, öltözésnél.
Ma Levikét is Mama fürdette és törölte, mert elhúztuk az időt, nem akart jönni Levike, jól eljátszott a babakocsi tologatással meg egyebekkel.
Még nem alszik... Már kétszer kapott repetát, be még nem tojt, majd biztos fog.
Livike alszik 20:10 óta, ahogy kész lettünk, nem is kellett mellé feküdnöm.
Levike most kezd randalírozni, pakolni, zörögni. Eddig elvolt szépen az ágyon, evett, nézte a tévét.. Azt hiszem be kell menjek, mielőtt felébreszti Livikét.
Nem tudom miért nem alszik, pedig nem aludt sokat délután. :(
Be is fejezem, mert nem tudom tudnék-e még jönni ma...
Holnap jövök, ahogy tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)