Végre sikerélményem is volt az evés terén, mert mind a ketten jóízűen megették a főztöm! :) És a túrórudit is persze. :)
Holnapra is maradt még egy jó nagy adag, azt hiszem, hogy több, mint a mai, de kettőbe meg kevés lenne, hogy az egyik felét lefagyasszam, a másikat meg megegyék holnap.. Majd lesz valahogy. :)
Ebéd után játék, és újabb kísérlet az alvásra, ami most nem igazán jött be, kb 20 percet aludtak. Tudom, az ekkora gyerekeknek nem kell mindig aludniuk, de ők voltak álmosak! Ott ásítoztak meg dörzsölgették a szemüket már kaja közben is. Bár van egy érzésem, hogy már ha kajára kerül a sor, akkor már direkt ezt csinálják. :)) Na jó, biztos nem direkt... de akkor is, dőltek-borultak, aztán mégse lett belőle hosszú távú szunyókálás.
Így ment a játék, részemről meg az idegeskedés nem is kicsit, mivel másból se álltam ki, mint hogy elszedjem őket a konvektor elől és alól... meg az ajtóból a hideg padlóról. :( A sokadik helyre tétel (=habtapira tevés) után már kicsit hangosabban szóltam rájuk, mivel 15 mp-en belül újra a konvektornál voltak, erre mind a ketten keservesen sírni kezdtek,(azért is sírtak, mert elvettem Őket onnan, meg gondolom az ijedtségtől is) de csak azért is mentek tovább.. és néztek rám nagy szemekkel és krokodil könnyekkel. Utáltam magam :( És még mindig, mert nem tudok elég türelmes lenni... igazából én már rögtön úgy érzem felrobbanok,ha "rosszalkodnak" de valameddig próbálok tűrni, aztán jön az a rossz érzés amit ezelőtt sohasem éreztem... melegem lesz, pulzusom ezer, és legszívesebben a földhöz vágnék valamit. Nem, a gyerekeket soha nem bántanám, még ilyenkor sem! Csak dühös vagyok és ingerült, és tehetetlen, és csak sírni tudok.... mert van mikor muszáj. :(( Persze nem a gyerekek előtt, bár ma igen, mert nem hagyhattam bent Őket egyedül... Néztek rám furán... megöleltem mindkettőt, megpuszilgattam, bocsánatot kértem a kiabálásért, és továbbra is utáltam magam... :( Hogy lehetne több türelmem? Hisz csak a saját gyerekeim, nem másé, és azt mondják a sajátjához mindig van türelme egy anyának! Jajj. :(
Na.... elnézést mindenkitől, nem akartam nyavalyogni, mégis sikerült... Kitörölhetném, de nem teszem. És ezt most magam miatt nem teszem. Tudjam később is, hogy milyen hülye p...a voltam ezekben az időkben. Mert igenis bízom benne, hogy meg tudok változni... Muszáj. Ezért a két gyönyörűségért muszáj.... Nem akarom őket bántani, még lelkileg sem. Nem akarom, hogy később valami hátrányuk legyen abból, hogy a hülye anyjuk idegbeteg volt kicsikorukban. :(((
Na tehát. Ott tartottunk, hogy ebéd után kicsi alvás, játszás, majd 17 órakor uzsonna, ami ma is kekszes tejpép volt a gyümölcs maradékkal, és amit ma egyedül adtam oda Nekik, mert nem volt senki segítségem. És ügyesen megették! Egy kanál Livinek, egy kanál Levinek. Igaz, hogy Livi folyton a habtapin keresett valami érdekeset, gyakorlatilag a hordozóból derékig kifelé lógott, néha azért felült a kajáért... de egyébként jól megették.
18 óra körül jöttek Mamáék, de Mama ment is vacsorát csinálni, így Papa jött le vigyázni a gyerekekre addig, amíg elszaladtam a kisboltba kenyérért... Sietnem kellett, mert 19-ig van nyitva a bolt, és én 18:47-kor indultam. Még jó, hogy 6 perc gyalog. :))
Miután visszajöttem, kivasaltam a ma kimosott dolgokat - főleg Levike "rongyai" voltak a fontosak - majd készítettem a vacsorájukat meg a fürdős cuccot...
Papa továbbra is itt volt, sőt még segített is, mert miután én Livit megfürdettem, Ő megfürdette Levit, meg is törölte, nekem már csak az öltöztetés maradt. :)))
Mire végeztünk és kész lettem a szoba "alvósra rendezésével" kész lett a mi vacsoránk is. Viszont nem kockáztattam, inkább mondtam Mamának, hogy hozza ki a részem, nem merem itt hagyni Őket, mert az utóbbi pár napban nem igazán aludtak el a kajával... Hát így is lett, a filmnézés közben szépen megvacsoráztam, Levike egyszer felsírt, de kis simogatásra vissza is aludt.
Egyelőre alszanak, lassan Apa is jön, szóval akármennyire is vigyázunk lesz némi alapzörej, amire lehet, hogy felébrednek. Bár ha úgy istenigazából elalszanak, akkor csinálhatunk bármit, nem ébrednek fel. :) Csak mostanában valahogy éberen alszanak.
Ennyi lenne mára... Nem rövid, nem vidám (mindenhol), de ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)