Néhány gondolat csak úgy....

Csak telnek, és múlnak a napok...
Mivel említésre méltó dolgok nem történtek az elmúlt időszakban, így most megpróbálom leírni, hogyan is telik egy napunk. Függetlenül attól, hogy az hétköznap, vagy hétvége. Ez fura dolog számomra, mert ugye amíg iskolába jártam, alig vártam, hogy péntek délután legyen, jöjjön a hétvége, és utáltam a hétfőt, hogy megint kezdődik az iskola.
Amikor dolgoztam, akkor is alig vártam a hétvégéket, hogy végre nem kell korán kelni, szombat este bulik, vagy valami afféle a haverokkal, mikor párom megismertem persze utána Vele töltöttem a hétvégéket, amíg nem éltünk együtt vagy Ő utazott hozzám vagy én ültem vonatra péntek délután és jöttem vasárnap délután.. Szóval VOLTAK hétvégéink. Most nincsenek. Vagy csak az van? Nézőpont kérdése.
Nem kell dolgozni, legalábbis a szónak abban az értelmében.
Mégis, 24 órás szolgálat van. :)
Korán kelni, háát, azt kell. Na jó, van amikor 7 óra, fél 8 is van, hogy felkelünk, de mióta megvolt az óraátállítás inkább 6 óra fél 7 lett ez az időpont. Vagy még korábban. Mégis nem panaszkodni akarok, vagy visszasírni a "régi szép időket", az egy más élet volt, ez is más. Persze néha úgy érzem hogy most nekem milyen rossz, de amikor a gyerekek mosolyát látom, kacagását hallom, akkor azt gondolom, mégiscsak jó ez... :)



Többen kérdezték már tőlem, hogy milyen érzés anyának lenni. Nehéz kérdés, mivel még eddig igazán felnőttnek sem éreztem magam, nem kényszerített rá az élet, vagy nem tudom mi kell ahhoz... talán a legnehezebb része az egésznek a felelősség, a tudat, hogy most már itt van két gyerek akikről gondoskodni kell, akiknek szükségük van rám. Nem tudom mit kellene éreznem az anyaság címszó alatt. :( Szeretem Őket, úgy gondolom megteszek értük mindent, hogy jó legyen Nekik, ha most ez még csak az alapvető dolgokból áll is... Nagyon rossz érzés az, amikor pl. sírnak, és nem tudom miért, nem tudom hogyan segíthetnék, miután már végigpróbáltam mindent és még mindig nincs változás. :( Ha valami fájdalom éri őket, akkor az szinte nekem is fáj, és azt az érzést se kívánom senkinek amikor Livi leesett az ágyról és megláttam, féltem, hogy megsérült, vagy nagyon megütötte magát.... Szerintem akkor lesz majd nehezebb dolgom, ha majd abba a korba érnek, amikor kérdeznek, mindent tudni akarnak, és én félek, hogy majd nem tudok jó választ adni, példát mutatni. Na meg amikor majd elindulnak és ketten négyfelé szaladnak... :) Aztán majd később a kamaszkor... Hú, de addig még jussunk is el! :) Ennyire előre azért ne parázzak már be, ugye?:)

(Teljesen belekavarodok már az írásba, ezt a bejegyzést jelenleg kb negyedjére írom, mindig félbemarad, ha van idő írok hozzá, az előbb is azért kanyarodtam el kissé a témától....)

Folytatom ezt az anyaság-felnőttség témát..
Az első időkben olyan furcsa volt, mikor jött Mama segíteni, és tőlem kérdezte, hogy most pl melyik ruhát adja rájuk. Hogy Ő kérdezi tőlem... hogy én döntök, hisz én vagyok az anyjuk, és nem csak egy gyerek vagyok akinek általában mindig megmondták hogy mit és hogyan csináljon.... vagy ha nem mondták meg, akkor pedig kérdeztem... mert azért próbáltak engem önállóságra nevelni persze. :) Azt hiszem lassan kiderül, hogy nem sok sikerrel. :( Bár sokszor jól döntök, de mindig úgy érzem kell a megerősítés, hogy most biztos jó lesz-e az úgy ahogy gondolom, ha valaki rámondja hogy jó, akkor megnyugodtam. És ez szerintem nagyon nem helyes így.. :(

Írtam az előbb, hogy nem kényszerített rá az élet, hogy igazán önálló meg magabiztos legyek.. valószínűleg minden másként lett volna, ha pl 14 évesen elkerülök kollégiumba, albérletbe vagy valami. Sosem éltem külön. Persze most is külön élünk - még ha egy udvaron is - de mégis szinte bármikor van kire számítani, tanácsot kérni, vagy csak csupán segítséget pl az etetésekkor, vagy hogy el tudjak menni a boltba délután, vagy egy kicsit tovább, de az is kb 2 órahossza távollét. Mégis ha teljesen máshol élnénk, tényleg csak magamra számíthatnék, nem tudom hogy oldanám meg egyedül a bevásárlást pl, hisz van mikor egész nap egyedül lennék....Egyedül? Nem is tudom miért írom ezt folyton, hogy egyedül vagyok, hisz minimum hárman vagyunk... :)
Persze azért ez nem azt jelenti, hogy mindig van segítségem, megbirkózom én egyedül is velük, max. az etetés lehet kicsit gázos, ha egyszerre éhesek és nem akar csendben maradni az, aki még nem eszik, mert akárhogyis, de nekem nem megy az egyszerre kanállal etetés. :( Ha semmi kimozdulásom nincs, akkor azért estére eléggé kivagyok.... Hogy miért nincs nekem több türelmem?! :(
Nahh.. most is mehetek, mert Levi hisztizik, Livi meg szolidaritásból besegít... Ilyenkor annyira fel tudnak idegesíteni...... :((
(egyszer majdcsak lesz ebből egy bejegyzés... :) Tudom, nem ez az első, hanem a gyerekek... megyek is!)

Újabb kísérlet az írásra, remélem most már be tudom fejezni.
Az előzőeket még tegnap és az előző napokban írtam, túl sok mindent nem tudok már hozzátenni. Néha tényleg el vagyok kicsit kenődve, kicsit kirohannék a világból, elmennék valahova egy időre akár totál egyedül, de inkább párommal.... Bár Ő mindig azt mondja, hogy pár óra után én akarnék hazajönni mert hiányoznának a gyerekek. Lehet, hogy igaza van. Ha elmegyek a városba, max az első fél óra telik el úgy, hogy esetleg nem jutnak eszembe, de utána egyfolytában. Főleg ha közben van etetés, hogy vajon hogy boldogulnak, mi lehet velük. Persze olyankor alig várom, hogy újra megöleljem őket, halljam a hangjukat. Ha meg sokat hallom, az se jó. (ordításból persze... nevetésből jöhet bármennyi:) ) Na de hát semmi nem tart örökké, persze előre félek, hogy mi lesz később... és hogy akkor majd azt gondolom, hogy most milyen jó volt..
Azt hiszem ezt itt be is fejezem, nem akarok se panaszkodni, se sajnáltatni magamat.

Most hogy elolvastam az elejét, láttam meg, hogy mit is akartam én itt írni.. :"hogyan is telik egy napunk." :)) Hát azért nem így, nem nyavalygok folyamatosan, csak néha, vagy ha sűrűn, akkor nagy részét csak magamban, hisz amúgy is unja már a környezetem, hogy nekem mindig van valami nyígnivalóm, miért nem tudok 100%-ban elégedett lenni azzal ami van és kész. Azért az mégis jó lenne hozzá, ha tényleg lenne egy külön lakásunk, most télen pl nagyon kiegyeznék egy panellel, mert ott állandó meleg van a padló szintjén is, ott le lehetne tenni a gyerekeket a földre forgolódni meg tanulni a kúszást-mászást.. Itt nem lehet, hideg van lent. :( Az ágy lassan kicsi lesz, főleg Livinek. Őt már nem lehet otthagyni egy percre sem mert kerül-fordul, nem nézi hova, csak fordul. Legyen ott akár Levi, a játszószőnyeg íve, a párna, vagy épp már a semmi, csak a föld.... Bár most tegnap bent a nagy házban Mamáék (de fura ez még mindig nekem ez a mamázás... de meg kell szoknom:)) hogy Anya most már Mama. És az Anya az én vagyok, bár nekem Anya mindig Anya marad, de a gyerekek miatt Mama..:) Hú, ezt az értelmes megfogalmazást...:)) )
szóval átrendezték a két szobát, az Ő hálószobájukat ami utcafronti nagy szoba, felcserélték az én régi udvarra néző kis szobámmal. Mármint a franciaágyat átcipelték a kis szobába, az ottani ülőgarnitúrát pedig átvitték a nagy szobába.
Így a kis szoba lesz a hálószoba, a nagy meg csak úgy van. Viszont az összecsukott ülőgarnitúrának köszönhetően hatalmas hely van a szobában, így napi 1-2 órára majd odaköltözünk a gyerekekkel, legyen Nekik placc a randalírozáshoz. :)
Igaz, hogy elsősorban azért költöztek ki a kis szobába, hogy bent ne kelljen fűteni (az a lakás legbelső szobája, utána még van a nappali, úgy jön egy kis közlekedő-folyosó majd abból nyílik a kis szoba meg a fürdőszoba,stb.. szóval ha maradnak a régi szobában, akkor az egész lakást fűteni kell, viszont így elvileg nem kell a két szobában begyújtani a konvektort, be lehet csukni az ajtót és kész. Viszont a gyerekekért mindent megtesznek, nem is én találtam ki ezt dolgot, hanem Mama. Azt mondja akkor elég csak ott fűteni, a nappaliban nem kell mert be lehet csukni az ajtót, Nekik azért nem volt jóez az ajtót becsukni módszer, mert egyszerűen nem tudnak meglenni éjjel egy magukra zárt ajtó mögött, a lakás legtávolabbi helyiségében. Ők érzik, én ott sose aludtam, nem tudom milyen, miért rossz. :)
A lényeg, hogy ott lesz a játszószoba napi pár órára és kész. :)

Még mindig ott tartok, hogy egy napunk hogy telik. Csak írjam már le ezt is, ha már így indultam neki.
Ez amolyan... mit írjunk, ha nincs igazán témánk és mondanivalónk bejegyzésnek indult, mint említettem már jó pár napja. :) Persze aki ismer, az tudja, hogy én a semmiről is kisregényt írok, csak legyen aki elolvassa. Azért mégis úgy érzem, sikerült kicsit kiírni magamból pár gondolatot, még ha nem is olyan frappánsan és jól mint ahogy szerettem volna, de hát arra születni kell, hogy az ember jól írjon. Én ilyen vagyok, nem szeretnék kényszert érezni arra, hogy mindenáron meg akarjak felelni másoknak, hisz mégiscsak a saját naplóm ez, még ha ismeretlenek is olvassák, akkor is az enyém, a MIÉNK! :) Elnézést kérek mindenkitől, ha már nagyon unalmas vagyok. (szerintem aki már nagyon megunt ezt nem is olvassa, bezárta félúton..:)

Nem akar összejönni ez a napi ritmus leírása :))) Végülis már leírtam korábban, igaz ott az evések voltak nagyjából időre leírva.. A fő irányvonalat egyébként tényleg az evések határozzák meg.
Nézzük azt, hogy kelünk, vagyis Livike ébreszt 6:40-kor. (esetleg Levike..:) )
Felkelek, nagyjából rendbe teszem magam, megcsinálom a tápszert, valahogy eltelik vagy negyed óra, tudnám mivel. :)
Tisztába tevés, mérés, öltözés, kajával vissza a kiságyba. (opcionális, hogy ki az első...)
Ez után kávéfőzés, rendrakás, stb.... Mostanában a gyümölcs evésig nem szoktak aludni, vagy épp akkor alszanak el (jellemzően Levi) amikor már enni kellene. Tehát kb 10-kor, de lehet hogy előbb jön a gyümölcs evés. Ez már elég jól megy, egyedül etetem mostanában Őket..
Utána általában van egy kis alvás, most is volt, de hallok bizonyos zajokat, mint pl a csörgő rugdosása (a zenélő forgó...) és hasonló dolgok, tehát fent vannak. :)
Jó esetben eljátszogatnak, egyébként ott kell legyek szórakoztatni Őket. :)
Livike szeret a hordozóban ülni és hintázni, jól elringatja magát, tisztára mint egy nagymama a hintaszékben a kandalló előtt, csak a kötőtű hiányzik a kezéből. :) Szokott benne jókat aludni, addig hintázik a konvektor előtt a jó melegen, hogy elalszik :))) Bár valószínűleg nem túl egészséges abban aludni mert ott nem egyenes a háta.. de amikor sehogy máshogy nem marad, csak ott?? Ha nyugton marad az ágyon vagy a kiságyban, akkor persze ott van és nem a hordozóban. :)
Nahh.. ott tartottam, - és most már tényleg sietek, mert ebből ma se lesz poszt.. - hogy ebédig elvannak, vagy elvagyunk, időjárástól függ, hogy ebben az időben teszem-e ki Őket levegőzni, vagy csak ebéd után, de valamikor mindenképp kint kell kicsit lenni, ha más nem egy fél órára, de inkább többre. Eddig kb kétszer nem voltak kint, akkor esett az eső...
Ebéd után ugyebár megint vagy alvás, vagy játszás, délután még van egy evés, akkor már jobban igénylik a társaságot, akkor már ott kell lenni velük. Ha Apa itthon van akkor én megyek intézni az intézni valókat, de utána itt vagyok én is. Vagy Mama jön le arra az időre, mert ha Apa dolgozik akkor a fürdetésben is segít, ha itthon van, akkor persze nem jön. :) DE persze fürdettem már egyedül is őket, mert Mamának is vannak elfoglaltságai, 1-2 esetben volt, hogy magunkra maradtunk, de megoldottam.. :))
Fürdés után kaja és alvás. Livike mostanában alig eszik valamit és elalszik. Levi meg viháncol, nevet, ugrál, játszhatnékja van, pedig fürdés előtt is kijátszhatja magát.. Mindenesetre őt általában altatni kell, néha elég, ha kiteszem a nagy ágyra. Mivel Livi nem eszik sokat este, általában hajnalban felébred és enni kér.. Legalábbis sír, és én adok Neki enni:) Hogy mit kér, azt nem tudom, de megeszi és alszik :) Vagy dumál és akkor nem alszom én sem tovább...

A héten holnap van egy védőnői látogatásunk, telefonált, hogy menjünk már be mert a 6 hónapos tanácsadáson se voltunk. Ő volt itt aznap amikor fél évesek voltak, azt hittem az elég. Súlyt meg hosszt itthon is tudok mérni, úgy voltam vele, hogy minek vigyem Őket a betegségbe, tömegbe ha nem muszáj. A védőnő közölte, hogy a fél éves tanácsadás nem csak ennyiből áll.. Hát mondom jó, akkor bevisszük őket... Mondjuk két hónap múlva jut eszébe, hogy nem mentünk?:))) Na mindegy, megyünk, túl leszünk rajta. Majd leírom mi volt.

Most pedig megyek, mert Levike felébredt és valami nem tetszik, szerintem az, hogy nincs ott Vele senki. Kb. fél óra és ehetnek is.. :)

Elnézést így utólag is a hosszú és összevissza fogalmazásért... :)