Életjel...

Itt vagyunk, megvagyunk... negatív rekordot döntöttem nemírás terén... :( Miért írok akkor? Mert befejezni sajnálom, ha évente egyet-kettőt írok, az is több, mint a semmi...
Meg azért is mert ha ritkán is, de mégis megörökítek az utókornak és főleg magunknak néhány mozzanatot az életünkből... Bevallom, irigylem a napi blogolók kitartását, pedig nekik is ott a család, a gyerekek, a munka, mégis meg tudják oldani, hogy írjanak. Inkább most nem is ígérek semmit, hogy mikor írok, meg hogy igyekszem sűrűn. Hátha ez beválik és tényleg.. :))

Nahh... akkor nézzük, hol tartottam.. azt hiszem utoljára képek voltak február 14-én feltéve. (Ezt nem volt nehéz visszanéznem:D )
Mivel a memóriám nem az igazi, most is a naptárat hívom segítségül.

Február 26-án voltak a gyerekek hét évesek. Volt szokásos ünneplés, torta, ajándékok, ahogy szokott..
Sajnos épp meg voltak fázva, fülfájás szerencsére nem volt, de láz és nátha igen, így ezen a héten az iskolából is hiányoztak. Azt hiszem utána már nem is volt több ilyen, végig járták az évet betegség nélkül, ha volt is akkor csak egy-két nap, majd látom, ha odaérek. :)

Márciusban nem nagyon írtam semmit, csak hogy volt tavaszi szünet, mozizás, játszóterezés, meg áprilisban is kb ugyanez, csak ott 17-én Livikének kiesett a hatodik foga, a jobb alsó kettes. :))
20-án voltak iskolafogászaton. Levikének tömtek hátul egy tejfogát, Livikének pedig kettőt.. Reméljük a maradó fogaik nem lesznek rosszak!
21-én voltunk a Coop futáson, ezt minden évben megrendezik a szinte összes általános és középiskola részvételével, hát van egy feelingje, amikor szétnéz az ember és több száz ugyanolyan pólóban lévő gyereket és felnőttet lát maga körül, bármerre néz.. :)) A kicsik még becsületesen végig futották a távot, (a rövidebbiket), élvezték nagyon! :)

Április vége óta dolgozom 4 órában, bár 6 is lesz mire indulástól hazaérkezésig összeadom. Nincs messze, város széli cég, irodai munka, nem bonyolult, szeretem csinálni, bár jól jönne "kicsit" több fizetés...
Ez az első nyár, amikor nem itthon dolgozom, hanem el kell járni, szerencsére még nem untam meg, de ha el is jönne ez, akkor is csinálni kellene, ha nem ott, akkor máshol, a közlekedés miatt viszony még mindig jobb hely, mint pl  egy viszonylag belvárosi rész ahova innen nem megy busz, vagy többször át kell szállni... na mindegy, hagyjuk.

Mindeközben - hogy még kicsit saját magam legyek a téma - zajlottak az orvosi vizsgálatok amik a leszázalékolásom intézéséhez kellettek. Évekkel ezelőtt is próbálkoztam, akkor sem sikerült... most sem. Mindig ez a fránya bedolgozott évek (napok) szám a baj.. hogy nincs elég, hogy emiatt nem kapok semmiféle pénzbeli ellátást, viszont a diagnózisom (látásélesség foka.. vagyis látásromlás, ahogy vesszük) szerint nem is dolgozhatok, csak felügyelettel, meg mittudomén. Ezt adjuk össze! Pénzt nem kapok, de nem is dolgozhatok! Rehabilitációs kártya sem jár, amivel a megváltozott munkaképességűek dolgozhatnak, és még a munkáltató is jobban jár az ilyen személyek alkalmazásával. Tehát ott vagyunk, ahol a part szakad, találjak nyílt munkaerőpiacon magamnak munkát. Ahol most vagyok az sem lenne, ha egy volt osztálytársamnak nem jutok eszébe, hogy esetleg még mindig munkát keresek, Ő ajánlott be... Egyéb helyekről még visszajelzést sem kapok, hogy nem kellek. Persze, nincsenek trendi végzettségeim, meg nem is nagyon értek speciális dolgokhoz, de azért mégis... :( Nna.. ennyit erről, leszázalékolás nuku, vagyis papírom van, hogy 21%-os az egészségi állapotom, D kategóriába vagyok sorolva..

Május 20-án voltak a gyerekek Zagyvarékason az egyik osztálytársuknál kiránduláson. Főztek, erdőben jártak, állatokat néztek a "farmon", ahogy elnevezték kis társuk szüleinek birtokát.. :))
Livike még mindig állatmániás, mindent meg akar fogni, simogatni, amit lehet, azt meg is teszi, nem fél semmitől. (kivéve a darázstól, méhecskétől, dongótól, meg néha mindegy mi, csak repül és zúg... de nem repülő:)  )
Levi finnyásabb, mint én.. :D De azért a halat megfogja Ő is, a csontit mondjuk nem... :))
Apjukkal szoktak lejárni a Tiszára horgászni, fürdeni (melegben persze), csónakázni... Én már ott bajban vagyok, ha le kell menni a meredek parton a stégig... francba a fene nagy tériszonyommal, meg egyensúly bajaimmal..:((  ) Ez sem volt mindig így, de most ha párna nélkül le kell feküdni pl a földre, elszédülök... Két éve a sétarepülésnél is necces volt, hogy rosszul leszek, pedig régen semmi bajom nem volt, simán bírtam, még vitorlázóval is mentünk, ami nem gyengén emelkedik. Úgy látszik öregszem, másképp reagál már a szervezetem dolgokra. (de hogy miért rosszabbul, mint régen, azt nem tudom.:(  )

Így év vége felé a cselgáncs oktatás is újraindult, nem egészen úgy alakult az év, ahogy tervben volt, ugyanis az edzőbácsi lábát műtötték, azt hiszem kétszer is... és emiatt nagyon sok alkalom elmaradt. :( Na majd jövőre meglátjuk.. Remélem, hogy nem kell majd egyénileg kijárni egy másik iskolába, ahol szintén edző (egy harmadikban meg tanár:)  ), mert az nálunk olyan napokon, amikor egyedül vagyok a gyerekekkel, autó híján nem megoldható. Bár az a busz amivel dolgozni is járok, épp megáll ott, de ritka szép járat, véletlen sem akkor jár, amikor kellene. :( Na ezen majd ráérünk gondolkodni akkor, ha kell.

A sakkot eléggé megunták, pedig a tanár bácsi szerint jók mindketten.. Levike azt mondta unja, hogy mindig ugyanazt kell gyakorolni... meg ugye hétfőn volt, utolsó óra felénél kezdték és két órahosszat szünet nélkül nyomták, nem csoda, hogy elfáradtak! 17:15-re végeztek...
Meglátjuk jövőre akarnak-e járni. Még az is lehet, hogy annyira meg fog növekedni másodikban a tanulnivaló, hogy nem lesz idő/energia semmilyen szakkörre.

Június 11-én Kerti parti volt az iskolában, osztályonként főzés, játék, stb... egész jó volt, bár nem voltunk túl sokan, elsőben azért még azt hittük többen is, hogy aktívabban részt fognak venni a családok. Na nem baj, azért elég jó volt a hangulat, kár volt annyira tartanom tőle.

Június 18-án elérkezett az évzáró napja, egy újabb Első az életünkben. (mármint volt nekem épp elég, csak a másik oldalon álltam.. :D )
A lényeg mondjuk nem változott, sok igazgatói beszéd, nagy meleg, ballagás, (amit nem értek miért egyben volt az évzáróval), majd mikor már mindenki megsült és végére értek a rengeteg beszédnek és dicséretnek, mindenki felment az osztályába és kiosztották a tanító nénik a bizonyítványokat.

Azt hiszem még a félévi értékelést sem írtam le. Akkor Livikének csak a magatartása volt jó, a többi kiváló. Levikének a tesi volt még ezen kívül jó. Már akkor is mondta a tanárnéni, hogy elsőben több kitűnő tanuló szokott lenni, de Ők eléggé elöl végeztek így is.
Év végén is kb így álltak, bár most még annyi segítség sem volt, hogy odaírták volna a K vagy J betűt, mint félévkor, csak a szöveges értékelés van. Abból meg rakjam össze! Livikét most is megemlítették, hogy csak a magatartás miatt nem kitűnő... Hát igen, szeret fecsegni, rosszalkodni, fiús ilyen téren, persze amúgy meg hercegnős is, mert imád(na) öltözködni, illegni-billegni:))
Levikének a magatartás és megint a tesi.. Nagyon sok az energiája, folyton rohan, benne van mindig a rosszak között.... :( az agya pedig jó... sokkal inkább átlát dolgokat, mint pl Livike.. érdekli minden műszaki, szerelős dolog, főleg amit a Papával lehet csinálni, de amúgy is folyton szerel itthon is.. Még mindig lámpa és autó mániás.. :))
Livikének nagyon jó a kézügyessége, gyurmából csodás figurákat készít, mostanában a rajzot háttérbe szorította, de gyurmából szinte bármit megcsinál.. sellőt, hercegnőt, pónit, meg legutóbb pl süniket.. :))
Az olvasással is boldogulnak már, írásnál ha diktálunk akkor eléggé hibásra sikerül, ezt gyakorolni kell, hogy pl a "hiányzol" az nem j-vel van, meg a szia sem. (bár nem is értem miért lenne, én nem úgy mondom...) dupla mássalhangzók, stb.. Az a baj, hogy én nem tudom igazán, hogy lehetne ezt tanítani, nem tudom milyen, ha nem tudjuk mit hogy kell írni. Szerencsére nekem ezzel nem volt gondom. Ahogy egyre jobban ellustulunk a technikának köszönhetően, én is észreveszem magamon, hogy néha meg kell gondolni, mit hogy kell írni... Na meg az automatikus kiegészítés is jó dolog, ott csak azt kell figyelni, hogy nehogy más szót írjon... hogy hogyan, az már nem feladatunk. Persze én átnézem akkor is, ha telefonról írok:) A gyerekek ezt is továbbfejlesztették, nem írnak pl a Googleba, hanem a hangkeresést nyomják meg és bemondják, hogy mit keresnek, majd persze el kell tudni olvasni a találatokat, mert néha elég hülyeségeket "hall" a gép.. :)))

Július első hétvégéjén a család másik fele volt nálunk. A másik Mama 70. éves lett, így meglepetésként nálunk gyűltünk össze. Pisti húgáék hozták a Mamát... Pest-Miskolc-Szolnok, egész jó táv két nap alatt kétszer megtenni... :))
Azt mondták jól érezték magukat, remélem lesz még ilyen máskor is.

Július 10-17 között rendezték meg a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságát a finnországi Vantaa városában. Ezen Anyukám is részt vett, aki régen olvas, tudja, hogy Anya veseátültetettként bowlingozik, szép sikereket ért el az eddigi világ- és európa játékokon is. :)
Most egyéniben harmadik lett korosztályában, vegyes párosban másodikok lettek - ott nem volt korosztályba sorolás.
Ez is szép eredmény, bár Ő csalódott,  viszont első nap lesérült a lába, így fájós lábbal ennyi sikerült, ezen már kár szomorkodni, mi így is büszkék vagyunk Rá! (más el se jut eddig, stb.... )

Most Bogácson vannak négyesben, Livi, Levi, Mama, Papa... :) Ha hazajöttek akkor megyünk mi Pistivel a szokásos Tisza parti pár napunkra... ha minden jól megy. (jövőre már jó lenne valami nem "kietlen" helyre is eljutni, akár már a gyerekekkel együtt (is) meg kettesben is. :) ) Egyelőre ennyire telik.... A kempingek is iszonyat drágák lettek, már ami normális és valamennyire színvonalas is... Nekünk még mindig nem sikerül annyi pénzt félretenni, hogy jusson normális nyaralásra. Na, majd egyszer... (naja, majd ha én megkeresem a rávalót, Pistinek jó a Tisza is, ha nekem nem, akkor fizessek. Ezt már nem egyszer megkaptam. :(  ) Na jó, nem panaszkodom, mert akkor az még fél óra, és már eléggé elfáradt a kezem a sok gépeléstől, nem szoktam én ennyit írni... :))

Most befejezem, hátha Anyukám megtartja jó szokását és ír amíg mi nem leszünk itthon. :) Évek óta az az időszak a blog legjobb része, amit Ő ír! :))

Jajj még annyit, hogy évzárón nem kaptunk másodikra listát, hogy mit kell megvenni. Most mindenki szeptember elsején fog rohangálni iskolaszerek után? Bár a matek és rajz dobozt csak fel kell javítani, vonalas füzetet tudom milyen kell, hogy mennyi azt meg majd megmondják. Elsőből is maradt ki vagy 4.....Az iskolatáska jó, tolltartó kell másik, mert szétnyúzták a gumipántokat...
Ha valaki tud praktikus tanácsokat másodikra, szívesen veszem, bár tudom, minden iskola egyedi követelményeket támaszt...... , azért köszönöm előre is. :)

Minden kedves olvasónak - ha még van egyáltalán - kellemes nyarat kívánok még ami hátra van belőle, majd az utána következő idő is teljen úgy, ahogy azt terveztétek! :))

Majd jövök.. egyszercsak. :)

Ismét képek! :)

Hamarosan jövök a szöveges összefoglalóval is, hogy mi minden történt az év eddigi részében. egyelőre mutatok pár képet, ha már így benne vagyok. :)

Szülinapom, Livike névnapja és még néhány kép.. :) (2016. február)

Képek... :) Összefoglaló a 2015-ös évről

Végre rászántam magam, hogy a tavalyi év képeiből kiválogassak párat. Olyan régen ígérgetem, ez tényleg csak ízelítő, de ha mindenről mindent fel szeretnék tenni, az nem lenne egyszerű eset.. :) A képek alá nagyjából leírtam, hogy melyik mikor készült. :) Ahogy eddig is, most is feltettem Picasa albumba, itt lehet megnézni:

Képválogatás 2015.

Boldog új évet kívánunk! :) (...2015. végének áttekintésével)

Itt vagyok újra, nem magyarázkodom, hogy miért nem írtam már megint 3 hónapja, egyszerűen így alakult. Telefonról nem jó sokat írni, keveset meg ugye csak akkor lehet, ha naprakész a blog. A benti gépre ritkán jutok, max ha telefont ügyelek, akkor meg nincs rá idő. Nade, hogy ez az egy ok, hogy nincs miről írni ne legyen többé indok a lustaságra, ezúton jelentem, van újra laptopom, szép, új, gyors, stb. :) Nem kapkodtam el, tavaly április óta halogattam a megvételét, mondjuk a pénzt azt most is nagyon sajnáltam rá... iskolakezdés előtt azért nem vettem gépet, hogy kell arra a pénz, azután mégis megoldottuk másból, nem kellett hozzá nyúlni a kis félretettemhez.... Bízom benne, hogy nem egy-két évet fog bírni ez a laptop, mint amivel riasztgattak, hanem legalább annyit, mint a másik. Anyukámé is már három éves volt karácsonykor, mégis még nagyon jó kis gép, bár felsőbb kategória, mint ez. Na, majd meglátjuk. A gyerekeket egyelőre nem engedtem játszani rajta, főleg amíg nincs normális víruskereső, csak ami gyárilag van a windows-zal. Ha valaki tud valami jó, megbízható progit windows 8.1-re azt szívesen meghallgatom. :) Valahol azt olvastam, hogy elég az, ami benne van, más forrás szerint az nem ér semmit.

Ennyi kitérő után megpróbálom felidézni szeptember vége óta mi is történt felénk. 

Kezdem a végén, először is, minden kedves olvasónak nagyon boldog, békés új évet kívánok családom nevében! :)

A naptáram nem ad sok támpontot, volt fényképezés az iskolában, mozizás szintén iskolai kereteken belül, karácsonyi vásár, (erről majd írok), no meg az őszi- és téli szünetek. 

Október végén, azt hiszem épp az őszi szünet előtti utolsó napon volt fogadó óra az iskolában.

Kicsit furán volt szervezve, elvileg mindenkire jutott volna negyed óra, fel kellett írni egy lapra, hogy mikor kerülünk sorra (érkezési sorrendben). Persze amikor már a második szülőnél borult a "rendszer", már láttam, hogy sokáig itt leszünk... Pont ekkor nem volt aki a gyerekeket haza vigye, így 17 óráig az ügyeletes teremben voltak, utána pedig két kedves anyukatárs vigyázott rájuk, amíg én voltam bent a tanító nénikkel beszélni, a lényeg, hogy 18:30 körül értünk haza gyalog, fullosra pakolt táskákkal... Felváltva cipeltem hol az egyik, hol a másik táskát, egyszerre nem bírtam volna el, olyan nehezek voltak. Aznap reggel volt egy hatalmas baleset a Szolnokot elkerülő hídon, ami miatt mindenkit betereltek a városba, emiatt viszont totál megbénult a közlekedés.. fél órákat álltak az autók egy-egy útszakaszon, ezért is nem tudott Anyukám sem eljönni a gyerekekért, mert nem tudott haladni. 

Nade hogy a fogadó óráról is írjak: a tanító nénik szerint minden rendben, átlagos képességűek a gyerekek, írás és olvasás készségük megfelelő, Levikének az olvasás kiemelkedő, Livikének az írásképe javarészt szebb, mint Levié, változó, hogy mennyire figyelnek, de ha igen, akkor nagyon! :)

Livikének sajnos több fekete pontja és szomorú szmájlija van amiatt, hogy órán nyüzsög, beszélget, hangos, fütyürészik, mindent csinál, de a feladatát is megcsinálja közben. Levike a szünetben szokott rosszabb lenni, folyosón szaladásért is kapott már fekete pontot, meg azért is, mert sokan voltak a mosdóban és utána nem érkezett időben átöltözni torna órára... :( 

Azt mondják, hogy Livikének ez a harsány, határozott, akaratos jelleme felnőtt korában jó lesz, ki fog tudni állni magáért, csak most még sok.. Megy amúgyis, a tanító néniknek is szokni kell, hogy most alapvetően egy siserehad osztályt kaptak, előttük egy végtelenül csendes, precíz, szelíd gyerekekből álló osztályuk volt elmondásuk szerint. Most meg szinte mindegyikük hangos. :)

Itthoni gyakorlásra nagyon noszogatni kell mindkettőjüket, Levike továbbra se nagyon szeret írni, Livike meg olvasni, de már halad, most már érdekli, ha nem is az olvasókönyv, de bármi mást lát, el AKARJA olvasni, próbálkozik. Levikének ez már nagyon megy, kis túlzással mondhatom, hogy már újságot olvas. :) (egy-egy mondatot kapásból elolvas, pedig még csomó betűt nem is tanultak az iskolában) A számolást mindketten szeretik, azzal eddig sem volt gond.

A karácsonyi vásárral kapcsolatban: beírták az üzenőbe, hogy azon a két napon, amikor lesz, a gyerekek pár száz forint aprót vihetnek magukkal. Namost ez a gyakorlatban ugye úgy néz ki, hogy ha nem visz, akkor Neki lesz rossz, hogy a többi gyerek tud vásárolni. Ha visz, akkor meg minden hülyeséget összevásárolnak, a pénz értékét nem ismerik, nem tudják, hogy pl 200 Ft-ot mi ér meg, és mi nem. Én a tanítónők helyében ezt nem engedtem volna meg. Miért nem mondták azt, hogy reggel, vagy délután hazamenetel előtt szülőkkel együtt vásárolhatnak a gyerekek, az oviban is úgy volt... Ja, mert akkor nem lehet 15.000 Ft-nyit kiárulni két nap alatt kütyükből? :( Így könnyebb volt a gyerekekre rásózni dolgokat... Alsósoknak, de legalábbis az elsősöknek nem engedtem volna, hogy pénzt vigyenek. Ez csak az én véleményem, túl vagyunk rajta kb 2000 Ft ment el mindenféle apróságra, volt mondjuk közte szép karácsonyfa dísz is, és mentségükre legyen mondva, nekünk is vásároltak, nem csak maguknak, mint több osztálytársuk is, akik csak magukra gondoltak. Tehát ez a része jó pont, még akkor is, hogy nem tudom, a mieink mikor vásároltak, amikor a tanító néni felhívta a figyelmüket arra, hogy a családtagjaiknak is vegyenek valamit, vagy még azelőtt. :)

A karácsony is eltelt itthon, csendesen, az egyik Dédi Mama volt most csak itt, unokatesómék most nem jöttek, bár ők csak első napján szoktak, de most akkor sem sikerült jönniük. 

Ajándékok terén úgy gondolom most elég jó dolgokat kaptak a gyerekek, Anyukámékkal közösen vettünk íróasztalokat, mert még nem volt a gyerekeknek, bár azért volt hol tanulniuk, itt nekem van egy íróasztal, meg a tévé is egy régi szgép asztalon volt, szóval volt alkalmasság, de az mégsem olyan igazi íróasztal volt... :)) Majd teszek fel képet, csak ezen a gépen még tényleg nincs semmi, facebookon már van fent, csak ugye azt kevesen látják.

Vettünk két pihe-puha köntöst is, azt jobban csak Livike értékelte. 

Kaptak egy újabb doboz Java építőjátékot, azt hiszem az 5. szülinapjukra vettünk két dobozzal, de az úgy elég kevés volt, így több mindent tudnak építeni. Anyukáméktól kaptak még több társasjátékot, ebből persze a Ki nevet a végén a sláger, azt én is szeretem legalább. :) 

Szilveszterkor a szokásos itthoni dolgok voltak, 23 órára elaludtak, addig Anyukámékkal voltunk odaát, vacsora, stb. 20 órakor Pisti is haza ért a munkahelyéről, addigra megsütöttem a malac húst, bár már 17 órára kész volt... :) Az éjfélt majdnem elaludtuk, de azért csak koccintottunk mentes pezsgővel anyáékkal, mi itt most nem is bontottunk rendeset, mint tavaly. Nem tettem be a hűtőbe, melegen ugye nem jó, álmosak is voltunk, úgyhogy 1 óra körül inkább mindketten mentünk aludni. Előtte néztünk egy kis tűzijátékot, mert itt a környéken elég sokan lövöldözték, amiket láttunk is. :)

Eltelt a téli szünet maradék ideje is, most nézem az órát, mehetek is értük át (odaát vannak, bár ez nem volt jellemző a szünet egészére, inkább csak tegnap meg ma, meg előtte kb háromszor volt odaát Levike, hogy könnyebben bírjak velük... ) Fürdés, hajmosás, időben fekvés, mert igencsak rosszul fog esni 6:30-kor kelni reggel. Átlag 7 óra, 7:30-kor ébredtek, egyszer-egyszer volt 8:30 is, de nem mindketten aludtak ám addig, úgyhogy én is csak addig alhattam, amíg valamelyikőjük fel nem kelt. 

Így is jobb volt, mint iskola időben, az biztos. :) Ráadásul nagyon mondják, hogy jön a hó is, a hideg még csak-csak elmegy, de a havat azt nem szeretem. :( Hát, ha így haladok az írással, következőleg tavasszal fogok írni.. :D Hátha nem...  (jahh... nyáron.:) ) 

Ennyi lenne egyelőre, képeket tényleg hozok valamelyik nap, addig is mindenkinek szép estét/napot, hetet.. :) Ha még jár erre valaki egyáltalán....

Iskola, az újabb mérföldkő. :)

2015.09.01. kedd: Első nap az iskolában. :)
A szokásoktól eltérően az évnyitó nem hétvégén volt, hanem az első "tanítási" napon reggel 8 órakor.
Talán jobb is volt így, mert délután még melegebb lett volna. (jó lenne, most abból a melegből...)
Az udvaron volt a gyülekezés, kis elsőseink középen padokon ültek, a többi osztály sorokban állt.
Megvolt a szokásos igazgatói- és igazgató helyettesi beszéd, majd minden osztály felment a saját termébe. A mieink terme a 2. emeleten található. Alsó tagozatban még nincs "vándorlás", mindig ugyanabban a teremben vannak. Egyelőre mindenki oda ült, ahol a  pár nappal korábbi "Gólyatábor" idején volt a helye. Ez egy két órás délutáni szülős-gyerekes-tanító nénis megbeszélés, ismerkedés volt. A gyerekeknek megmutatták az iskolát, ebédlőt, tornatermet, mi átvehettük a tankönyveket, megtudtunk még néhány iinformációt és ennyi is volt kb.
Ezen az ismerkedős délutánon Levikével az ablak felőli padsor második padjába tudtunk leülni, Livike az apjával viszont csak a középső padsor legutolsó helyére kapott helyet. Egyszerűen nem volt már máshol hely. :( Amikor elsején kértem a tanítónőt, hogy lehetséges lenne-e Livikét előrébb ültetni, azt felelte, hogy "azt választotta".. Mondtam, hogy nem igazán választás volt, hanem muszáj, erre azt mondta, hogy lesz ültetés, egyelőre felmérik, hogy ki milyen habitusú, majd pár nap múlva döntenek az ülésrendről. Végülis úgy is lett, második héten már előre került a második padba az ajtó felőli padsorban. Livikének fiú, Levikének lány padtársa van. Az öltözőszekrényben négyen vannak, szerintem kb két gyerek ruhájának lenne ideális, már alig férnek a ruhák, pedig még tél sincs. Na majd meglátjuk, nagyon nem lehet variálni, bár azt nem bántam volna, hogy aki utólag jött és szekrényt választott, a másik, addig hármasat választotta volna, nem a miénket. :( (addig sem volt sok hely, na de ez legyen a legnagyobb probléma! )

Iskolaotthonos oktatás van, gondolom nem csak itt, akinek mostanában iskolás a gyereke nagy valószínűséggel ugyanígy tanulnak.
8:15-től 16:10-ig kötelező az iskolában lenni, átlagban 6 órájuk van egy nap, persze nem egymás után, van, amikor még a 8-9. órában is van valami: pl rajz, technika, testnevelés. A magyar, matek mindig a reggeli órákban van, amikor még elméletileg frissebbek a gyerekek.
Tízórai 9 órakor az első szünetben, ebéd az 5.,uzsonna a 9. órában van.
Egyelőre igényeltem mindhárom étkezést, de azért mindig visznek is valamit, no meg itthon enni kell. Ovi előtt nem mindig reggeliztek itthon, mert ott 8 óra után már volt reggeli. Sajnos eléggé válogatósak, sok esetben nem eszik meg amit ott kapnak... :(
Annakidején én sem ettem meg soha, volt kitől örökölni, de nem is voltam napközis pont emiatt, meg azért sem, mert képtelen voltan "zajban" tanulni. Otthon csöndben, egyedül, eleinte persze segítettek, de én még "nagy koromban" is csak úgy tudtam tanulni, ha senki és semmi nem zavart, nem zajongott. Ezt, ebben a rendszerben nem tehetjük meg, ha 16 óráig nem tanulnak meg, akkor sajnos itthon kell folytatni, sőt még házi feladat is marad legtöbbször!

Egyelőre íráselőkészítés van: képes, rajzos feladatok, valamint különböző formák egymás utáni sokszori leírása...  Ezt nagyon nem szeretik, főleg Levike! Sajnos ezt sejtettem, hogy így lesz, mert én csináltattam már Velük ilyen feladatlapokat az ovis időszak alatt is, akkor is utálta. :( Mégis, muszáj csinálni, írni csak úgy tanulnak meg, ha az alapokat jól begyakorolják. A számokat is kezdik már "írni". Azt sem tudtam, hogy a kettest két részletben írják, a felső kanyar meg alul egy hullámvonal... (~)  :)
Hiába a mindennapos testnevelés, hatalmas a mozgásigényük, sok a fölösleges energiájuk, főleg Levikének, Be is szerzett már két fekete pontot magatartásból. :( Folyosón rohangálás, ebédlőben rendetlenkedés, ilyesmi dolgok miatt. Bár ahogy egy apuka mondta, a másik osztály tanítónői ilyenekért nem adnak rossz pontot, a mieink a túl szigorúak elmondása szerint. Ezt állítólag az igazgató mondta neki, mert aggódott, hogy a sok feketepont miatt baj lehet, ami a fiának már van, erre mondta az igazgató, hogy nem vészes, más ezt nem veszi ilyen komolyan. Hát nem tudom, én mondjuk azt nem bánom, ha szigorúak, saját bevallásuk szerint sok játék van nap közben, még egy szőnyeg is bekerült a tanterembe, ahol időnként játszhatnak, autókat tologatnak, ilyesmi...
Hogy ne csak a rosszat mondjam, vannak piros pontok is szép számmal, testnevelés óra előtt verseny van, hogy ki készül el előbb, azért is vannak piros pontok, szorgalomból is, feladat megoldásokra is kapnak, szóval nem csak rendetlenkedésből áll az iskola.

24-en vannak az osztályban, ebből 11 lány. Mindketten szereztek már barátokat, vagy legalábbis haverokat. :)
Az első két hétben fel lehetett reggel kísérni a gyerekeket, öltözésben, tanszerek elrendezésében segíthettük Őket, de utána szépen meg lettünk kérve, hogy most már csak a lenti lépcső aljáig jöjjünk fel, persze ha valami fontos dolog van, akkor fel lehet menni.
Itt nincs faliújság, mint az oviban, helyette üzenő füzet van. Minden fontos dolgot oda írnak (ragasztanak be) a tanítónők, ha nem feltétlenül szükséges a szóbeli megbeszélés, akkor mi szülők is inkább oda írjuk le kérdéseinket, kéréseinket.
Sajnos a házi feladatokat nem írják fel, a gyerekek rajzolnak a munkafüzetbe/könyvbe egy kis házikót, már amikor el nem felejtik, vagy olyan kicsi, hogy nem veszem észre. Ha kérdezem, hogy mi a házi, vagy x dologgal kapcsolatban mi volt, sokszor csak lesnek és nem tudják, nem figyeltek, vagy nem tudták megjegyezni. Mondom mindig, hogy ha valami nem tiszta, kérdezzék meg, nem kell se félni, se szégyellni, hogy elsőre esetleg nem sikerült megjegyezni valamit.

Októbertől indulnak a DSE keretein belül sportfoglalkozások. Ezek persze nem ingyenesek, 9000 Ft/fő/év. :( Két részletben lehet fizetni.
Kérdeztem, hogy van-e arra lehetőség, hogy kipróbálják, és ha egy-két alkalom után nem tetszik, akkor nem kell fizetni.. Nem kaptam egyértelmű választ a tanítónőtől, azt mondta, adjam le a jelentkezést, kezdjék el és majd meglátjuk. Hát azért nem mindegy a pénztárcánknak, hogy kapásból kidobunk-e 18.000 Ft-ot még fél áron is! :( Azért ennyi, mert az apjuk cselgáncsra szeretné járatni a gyerekeket, apukám sakkra, így két gyereknek két foglalkozás féláron ennyi...
Szerintem ebben az első évben pont elég teher fizikailag és lelkileg is az iskola, ahogy olvasom, novemberre így is kikészülnek a gyerekek, akkora a követelmény, a teher. Minek még a sport is a tetejébe? Értem én, hogy mozgás, feszültség levezetés és stb, de akkor is soknak tartom. :( A cselgáncs még jó is, mert önfegyelemre, kitartásra, és nem utolsó sorban akár önvédelemre is tanít, mégis várhatnánk vele szerintem még. A sakk a logikát fejleszti, de agyilag szerintem nagyon fárasztó és nincs benne mozgás. Nem tudom mi legyen.. Levike rendetlenkedésére talán jó lenne a cselgáncs, legalábbis az apjuk elmondása alapján, mert azt mondja, hogy ő is ilyen volt, de amikor elkezdett sportolni, megjavult. Hát nem tudom. :)
Levikét ismerve nem lesz sokáig kedve hozzá, a foci is csak addig tetszett Neki, amíg ész nélkül lehetett rohangálni, amikor már feladatok voltak (labdavezetés, stb) az már nem tetszett, ott is hagytuk az ovifocit...
Párom elmondása szerint a cselgáncs sem azzal kezdődik, hogy egymásnak esnek és dobálják egymást, hanem torna, bemelegítés, lépések, mozdulatok végtelen gyakorlása, valamint az esés megtanulása, ami még hasznos is, ha tud a gyerek "jól" esni. Önfegyelem, türelem, kitartás növelése, a konfliktusok békés úton való megoldásának keresése, végső esetben persze meg tudja magát védeni, ez a lényeg és nem az, amit sokan hisznek, hogy verekedés, és agresszió... Olvastam, hogy az egyik legkevesebb sérüléssel járó sport. Nem tudom, meglátjuk, meddig jutnak.
Livikét is érdekli, mozogni, "karatézni" szeret, sajnos verekedni is, úgyhogy nem tudom hogy fog működni a békés szemléletre nevelés mindkettőjüknél. :)
A sakkot inkább Livike szereti, de mivel logisztikailag nem egyszerű az, hogy egyikőjüket haza hozom, a másikért meg később visszamenjek, így ha sportolnak, akkor mindkettőjüknek ugyanazt, ugyanazokat kellene csinálni.
Van, amikor teljesen egyedül vagyok rájuk, ezért úgy kell készülni, hogy meg tudjam oldani a hazajutást...

Eddig amíg jó idő volt, biciklivel mentem értük, persze sokszor van, hogy kocsival elmegy Mama/Papa, sőt reggel is viszik, ha esik az eső. Ha ráérnek, mert tudom, hogy szokott olyan lenni, amikor nem...
Reggel gyalog megyünk, most már legtöbbször csak én megyek a gyerekekkel, eddig Pisti is jött, toltuk a biciklit, rajta a gyerekek táskái, visszafelé pedig fel tudtunk ülni. Ma először mentünk bicikli nélkül, még a buszozást is megkockáztattam volna, ha épp nem megy el az orrunk előtt. Két zebrán kell átmenni, persze forgalom ezerrel és nincs lámpa... Lehet csak egy zebrás átkelés is, de akkor kicsit messzebb kell menni. Végülis csak egy megállót mennénk, (előtte is, utána is kell még sétálni, de főleg előtte...) mégis, legalább pont a Zagyva hidat ki tudnánk így hagyni a gyaloglásból, ahol mindig a leghidegebb és legszelesebb az idő.
Van egy másik irány, az a busz itt áll meg a kisutca végén, ennél a megoldásnál az a jó, hogy bár leszállás után több a séta, de legalább nem kell úton átmenni.. (Egyébként szerintem nem hosszabb az a gyaloglás, mint amit a másik buszhoz mennénk itthonról, de majd lemérem.) Előbbi előnye, hogy gyakrabban van járat (3 különböző busz megy kb 10 percenként), utóbbi viszont elmegy 7:37-kor és utána csak egy óra múlva.. Egyéb bajom a buszozással az, hogy drága... 2900 Ft egy tanuló bérlet. Ebből ugye kettő kell. Nem kockáztathatom meg, hogy csak egyet veszek, a másik gyerkőc meg jön velem kísérőként, mert mi van, ha épp csak egyikőjük beteg, teszem azt, épp az, akinek bérlete van. Ha jól tudom rá kell írni a diákigazolvány számát a bérletre... Valamint így az apjuk nem jöhet, mert akkor ugye vagy Ő a kísérőm és akkor is kell a két bérlet, vagy megveszi a 270 ft-os buszjegyet... (elővételben ennyi, a buszon 320 Ft.) Ha megveszek 10 db buszjegyet, az 5 alkalomra lenne elég a gyerekeknek, plusz csak én megyek Velük ingyen... akkor 2700 Ft-ért egy hónapban 5-ször mehetünk busszal, ez az átlag 20 munkanaphoz képest lehet, hogy elég is... Ja, hogyha hazafelé is buszozni akarunk, akkor szinte semmire nem elég, viszont hazafelé csak a sok sétás útvonal jó, tehát ha csak le nem szakad az ég, akkor tudunk gyalogolni is, és vegyük azt, hogy Mamáék sem tudnak értük menni. Szóval nem egyszerű ez, nekem jelenleg sok 6000 Ft a két bérletre így, hogy nem életbevágóan fontos minden nap busszal utazni. Erről ennyit, majd október elejéig még kitaláljuk, hogy legyen. Tegnap megérkezett a gyerekek diákigazolványa is végre, tehát innentől kezdve vehetek Nekik bérletet.

Röviden még az utóbbi napok eseményeiről:
Szeptember 15-én volt Mamáék 36. házassági évfordulója.:) Ez alkalommal iskola után elmentünk ebédelni a gyerekekkel együtt egy étterembe. :)
Másnap,16-án volt Anyukám névnapja. :) Kivételesen nem volt előtte hétvégén megtartva, mint máskor, a napján köszöntöttük jelképes ajándékokkal... Ő kérte, hogy így legyen. Úgysem tudunk mit venni, ami kellhet az drága, hülyeséget meg minek....
Szeptember 23-án volt gyermekeim apjának születésnapja. Ezt is a napján ünnepeltük, nem előre, nem utólag. :) Torta, néhány kis ajándék, mit lehet ugye venni horgászcuccon kívül, örök dilemma.. :) A gyerekek rajzoltak, készültek nagyon. :) Kérés nélkül felöltöztek ingbe, farmerba, "ünneplő" ruhába.:D

Péntek reggel kettesben elutaztunk Miskolcra, párom anyukájához látogatóba. Rég voltunk, ideje volt már meglátogatni. Persze az igazi Neki az lett volna, ha a gyerekeket is visszük, de egyrészt pénteken még iskola van, másrészt vonaton, velük? Amikor még mi felnőttek is megunjuk a 3,5 órás, átszállásos utazást? Áááá, erre én még mindig nem mernék vállalkozni.. :( Tudom, egyszer eljön ez is, de még most nem álltam készen... Vasárnap 18 óra körül értünk haza. Régebben sokkal jobb volt a közlekedés Miskolcra, csomó vonatot elvettek, átvariáltak. :(
A gyerekek itthon Mamáékkal természetesen jók voltak... :) Egészen addig, amíg haza nem jöttünk....
Én tényleg próbálok türelmes lenni, de ha százszor kérem és akkor sem csinálnak meg valamit, akkor már hogy legyek türelmes?:( Áááá.. na mindegy, nem nyavajgok már, inkább befejezem, végre utolértem magam, ki tudom tenni mindhárom bejegyzést. :)
Jövök egyszercsak megint... Remélem még idén. :))